2021. május 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus az Őt megillető helyen

Igehely: Mk 16:19-20; Kulcsige: Mk 16:19 „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”

Elgondolkoztam azon, hogy mit mondtak a tanítványok egymás között, miután saját szemükkel látták Jézus mennybe emelkedését. Tény volt, nem ámítás. Valami, amit ember még nem látott addig. Pedig a tanítványok három éven át Jézussal voltak, látták a csodákat, amit tett, a gyógyításokat, a holtak feltámasztását, mégis némán álltak, figyelték Jézust, ahogyan emelkedik. Nem láttak semmi különöset, csak annyit, hogy az Úr Jézus Krisztus visszafoglalta helyét a mennyben, az Atya jobbján.

Kedves testvérem, kedves olvasóm, ebben az igeszakaszban is elhangzik az Úr Jézus Krisztus misszióparancsa: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16:15). Azt tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus a feltámadás után a világmindenség Ura lett, tehát nagy igazságot mondott a Megváltó, amikor kijelentette: „Én veletek leszek a világ végezetéig.”

Feladatunkat teljesítjük, amikor embertársainknak beszélünk Jézusról. Egy kedves ének zengett a fülemben írás közben: „Világíts, ahol épp most vagy!” Igen, fénykedni, mint gyertyaláng ebben a sötét világban, ez a tennivalónk!

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

„Atyám, eljött az óra”

Igehely: Jn 17:1–5 ; Kulcsige: Jn 17:1 „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged.”

Alázat, szeretet, búcsúimádság. Eljött az óra, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, és a Fiú az Atyától kapott hatalom gyakorlása által megdicsőüljön az emberek előtt. Mert az isteni életformáról, a dicsőségről az Úr Jézus Krisztus lemondott, amikor a földre jött. Magára vette a mulandóságot, az emberi életformát, a korlátok közé szorított mindennapiságot. De a feltámadás által olyan hatalom részesévé teszi Őt az Atya, hogy a rábízottaknak – „akiket nekem adtál” – örök életet ad, és visszanyeri mennyei dicsőségét, amely egyenlővé teszi Őt az Atyával.

Kedves olvasó, figyeld meg, mit mond Jézus a búcsúimádságában! Ez az imádság a földön maradt tanítványokért és a mindenkori gyülekezetért elmondott könyörgés: „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet” (Jn 17:6).

A tanítványok megismerték Jézust, és elfogadták fenntartás nélkül, hogy valóban az Atya küldte Őt. Elfogadták és hitték, hogy szavai az Atya szavai, és megtartották tanításait. Ezt tesszük mi is?

Mucsi János

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.