2021. június 22., kedd

DÉLELŐTT | 
Az újratalálkozás öröme

Igehely: 1Móz 46:28-34; Kulcsige: 1Móz 46:30 „Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz.”

A mai ige egy olyan történetet mutat be nekünk, amikor a gyermek az, aki többet tesz az apjáért. Az élet hozhat olyan fordulatot is, amikor a gyermek sorsa, anyagi helyzete sokkal magasabb szintre jut, mint amivel a szerető apa rendelkezik. József ilyen helyzetbe került, de jelleme nem változott, szívében nem találunk keserűséget, bosszúvágyat, vagy hogy ő most önmagát különbnek lássa, mint édesapját vagy testvéreit, csak azért, mert a pozíciója, rangja megváltozott.

József nem szégyellte származását, hogy édesapja és testvérei juhpásztorok voltak „ifjúkoruktól fogva mindeddig” (34a.v.), még akkor sem, ha ez nem egy „menő” dolognak számított, sőt utálatos volt az egyiptomiak előtt az ilyen foglalkozással rendelkező ember (34b.v.). Kész volt őket bemutatni a fáraónak, és közbenjárni, hogy a nehéz időszakban, amikor a szárazság pusztított, édesapjának biztonságos és nyugodt jövőt biztosítson.

Volt olyan, hogy elmulasztottad édesapádat, szüleidet felkeresni? Volt úgy, hogy tudtál volna segíteni rajtuk, de nem tetted meg?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Tisztelettel és félelemmel szolgálni

Igehely: Zsid 12:25–29; Kulcsige: Zsid 12:28 „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.”

A zsidókból lett Krisztuskövetők, akik az eredeti címzettjei voltak ennek a levélnek, jól ismerték József történetét, aki a fáraó testőrparancsnokának a házánál szolgált, amikor annak felesége megpróbálta erkölcstelenségre rávenni őt. József akkor azt a választ adta neki: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!” (1Móz 39:9) Életében ott volt az Isten iránti mély tisztelet, és az igaz istentisztelőt jellemző istenfélelem.

Mi sokkal több világossággal, lelki látással, ismerettel rendelkezünk, mint amivel akkor József, vagy mások az Ószövetségből rendelkezhettek. Megismertük Isten tervét, hogy nemcsak a zsidók, de a pogányok is részesüljenek a kegyelemben. Megismertük az Isten Fiának értünk vállalt áldozatát, tudva, hogy milyen árat fizetett a mi bűneinkért.

Hála lehet a szívünkben mennyei Atyánk iránt, hogy nekünk kinyilatkoztatta igazságait, terveit, és így megtérhettünk hozzá, lelkünk megmentőjéhez. Kiváltság, de egyben felelősség is megismerni az Isten tervét.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”

A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).