2021. június 16., szerda

DÉLELŐTT | 
Kitartás a kísértés idején

Igehely: Jak 1:12-18; Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”

Jakab apostol világos alapot fektet le azon esetekre, amikor a keresztyén emberek kísértéseken mennek át. Isten nem vádolható azzal, hogy embereket kísértene, hogy vétkezzenek. Ellenkezőleg, az Ő szent természetében nincs kapacitás a bűnre, ezért Ő sem kísért senkit. De megpróbálja a szolgáit, mint Ábrahámot. (1Móz 22) A kísértés az ember saját bűnös természetéből fakad. Jakab ezt a halászat egy metaforájával mutatja be. A kívánságaink vonzanak és tőrbe csalnak, hogy egy halálos horoggal örökre megfogjanak. Majd ezt a „születés” képével folytatja, mint kívánság, ami megerősödik és felnő, aztán megszüli a „fiát”, a bűnt, ami újból megerősödik és felnő és megszüli az „unokáját”, a halált. Azonban a változhatatlan Istentől csak jó származik, akinek akarata annyira jó, hogy újjászüli az embereket az igazságnak Igéje által. De nem az a végső igazság, hogy belőlünk származik a rossz és ennek lehetetlen ellenállni. Van lehetőség a kísértésben kitartani, a kívánságokat csírájában elfojtani az Istentől származó erővel. Aki a kísértésekben végig kitart, Istentől fogja elnyerni az élet koronáját. Ma milyen kísértéseknek kell ellenállnod? Vizsgáld meg szíved, mert onnan származik a kívánság!

Pap Benjámin Roland

DÉLUTÁN | 

Lelki gyakorlatokra szükség van

Igehely: ApCsel 2:42; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

A hívő élet több, mint pusztán a lelki gyakorlatok végzése. De ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a lelki gyakorlatok nem fontosak. Pont úgy, ahogyan az egészséges életmód is több mint a testmozgás, mégis az egészség megtartásához elengedhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás. Így hívő életünk fontos részét képezik lelki gyakorlataink, amelyek akkor nyerik el igazi értéküket, amikor a Szentlélekkel betelve őszinte szívből végezzük őket.

Ám lelki gyakorlataink nem csupán magánéletünkre korlátozódnak. Fontos részét képezik közösségi életünknek is. Ezt látjuk hangsúlyosan a 42. versben, hogy a gyülekezet tagjai megtelve Szentlélekkel, „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” S ez a minta nem csupán opció. Ezek a gyakorlatok ma is alapvetőek gyülekezeteinkben, amelyekben mindannyiunknak teljes életünkkel és Isten előtti őszinteséggel részt kell vennünk. Elengedhetetlen, hogy „közösen gyakoroljuk a hitünket.”

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?