2021. július 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus a vihar fölött áll

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”

Visszaemlékszem, az iskolai évek alatt azok voltak a legkellemetlenebb pillanatok, amikor egy-egy óra elején a tanár, anélkül, hogy előre szólt volna, arra kért bennünket, hogy hamar vegyünk elő egy lapot, és írjuk le, hogy mit tudunk a felhagyott leckéből.

Az a tizenkét egyszerű ember, akiket Jézus kiválasztott, nem is tudta, hogy ők a világmindenség legnagyobb tanítójának a tanítványai. Csodálatos lehetett Jézus társaságában lenni, hallgatni Őt, és látni azokat a csodákat, amiket tett. De Jézus tudta, hogy hamarosan el kell hagynia a kis csapatot, és az elkezdett munkát majd nekik kell folytatniuk. Ezért néha levizsgáztatta őket. Anélkül, hogy szólt volna nekik, hogy most vizsga következik. Ezzel a viharral is az volt a célja Jézusnak, hogy lemérje tanítványai hitét. Elég rosszul sikerült a megmérettetés, de Jézus nem mondott le róluk, tovább folytatta a felkészítést.

A viharok, a próbák megmutatják, felszínre hozzák, hogy mi van a szívedben. Talán épp egy nehéz helyzetben vagy, de ne feledd, Jézus ura a viharnak, csak most épp különösen foglalkozik veled, fel akar készíteni nagyobb feladatokra! Adja az Úr, hogy jól vizsgázz ezen a napon!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Áldás a kegyelem Istenétől

Igehely: 1Pt 5:10–11; Kulcsige: 1Pt 5:10-11 „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Tegnap délután a békesség Istenéről olvastunk, ma a kegyelem Istenéről beszél igeszakaszunk. Kegyelem és békesség. Ez a két fogalom szorosan összekapcsolódik. A kegyelem Isten megbocsátó, megszabadító és megtartó szeretete irántunk, amit bebizonyított Jézus Krisztusban, a golgotai kereszten. A békesség pedig az a csodálatos áldás, ami betölti az ember életét, hogyha befogadja Krisztust.

,,… Aki az örök dicsőségre hívott el minket a Krisztus Jézusban.” Ez azt jelenti, hogy Isten a kezdeményező. Úgy kezdődött az én hitre jutásom, hogy Ő már előbb szeretett, és megkönyörült rajtam. Mielőtt én választhattam volna, Ő már választott, döntött mellettem a Golgotán. Ott történt a mi kiválasztásunk, ott történt felőlünk a rendelkezés a javunkra.

Istennek ez a kiválasztó kegyelme mindenki számára érvényes, aki kész azt elfogadni. És aki elfogadja az Ő hívását, azt soha nem hagyja magára. Nem mondja, hogy nem lesz szenvedés, harc, de azt megígérte, hogy a nehéz próbák idején kézen fog, ölébe vesz. Erőssé, szilárddá és állhatatossá csakis az Ő jenlétében válik az ember.

Engedtél-e már a hívásnak? Ott vagy-e az elhívottak között?

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?