2021. január 7., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hosszú pusztai időszakok

Igehely: Mk 1:12-13; Kulcsige: Mk 1:13 „Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”

A Jézusnak élő és neki dolgozó emberek folyamatos átalakuláson mennek át. Miközben készítjük Jézus útját az emberi szívekhez, Isten készít bennünket az előttünk álló harcokra és az örök életre. Isten tisztában van azzal, hogy milyen hatással vannak a pusztai időszakok az életünkre. Jézus sem véletlenül került a pusztába, nem is a Sátán vitte Őt arra a megpróbáló helyre, hanem az Isten Lelke. Életünk nehéz időszakaiban felszínre jönnek valódi és vélt értékeink. Isten nem megszégyenítés céljából szembesít minket hitünk állapotával, hanem hogy a lelki növekedést munkálja bennünk. A hosszú pusztai időszakok sok vívódással, küzdelemmel járnak. Kellemetlenek, de tisztává és szilárddá teszik a hitünket.

Bár Jézus a pusztai időszakában éhezett, szomjazott, vadállatok között élt, a Sátán is megkísértette, viszont azt olvassuk: angyalok szolgáltak neki. Isten választottjaként, ha nehéz időszakon mész is keresztül, tarts ki Jézus mellett, mert hited tisztulása és felértékelődése folyik. Adj hálát azért, hogy mindeközben Atyád mennyei védelmet is biztosít számodra!

Dóczi Tibor

DÉLUTÁN | 

Fontos a szeretetteljes viselkedés

Igehely: Fil 2:1–4; Kulcsige: Fil 2:3 „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.”

A szeretetteljes viselkedés hozza el az egységet egy közösségben. Három lépést látunk, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a krisztusi szeretet áradjon testvéreink felé.

Semmit ne tegyetek önzésből! Mikor önzők vagyunk, csak a magunk érdekei számítanak, másokéi nem. Ha vállaljuk, hogy mások érdekeit is szem előtt tartjuk, és mindenekfölött Isten dicsőségét keressük, akkor nekünk szól az az ígéret, hogy maga Isten fogja keresni a mi érdekünket, és gondoskodni is fog rólunk.

Semmit ne tegyetek hiú dicsőségvágyból! A hiú dicsőségvágy az, mikor túl fontos, hogy megdicsérjenek és elismerjenek. Ezzel szemben, ha arra törekszünk, hogy Isten megdicsőüljön életünkben, és igyekszünk másokat felemelni, akkor Jézus megígérte, hogy fel fog magasztalni bennünket.

Alázat. Az alázatos ember tisztában van azzal, hogy saját érdemei alapján halálra méltó. Rájön, hogy kegyelemre szorult, és el is tudja fogadni a segítséget.

Isten arra hív, hogy kevesebbet forogj magad körül. Keresd mások hasznát, végezd a bátorítás szolgálatát, és ezek által a szeretet áradni fog, Isten pedig gyönyörködni fog benned!

Dóczi Tibor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”

Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni.