Igehely: Mk 1:32-39; Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Simon Péter anyósa csodálatos meggyógyításának az is a következménye lett, hogy aznap este az egész város összegyűlt az ajtó előtt, ahol Péter lakott. Az emberek Jézushoz hoztak sok beteget és megszállottat, hogy meggyógyítsa őket. Betegeiket az Úr meggyógyította, a megszállottakban levő ördögöket – noha azok felismerték az Urat, és szerettek volna szónokolni is – nem engedte szóhoz jutni. Már az Éden kertjében is, amikor megszólalt a régi kígyó, és azóta is, ha beszél, abból csak baj lett, baj van, és baj lesz. Az ördög jelenlétére nincs szükség sehol. „Helyet se adjatok az ördögnek” – mondja Isten igéje az Ef 4:27-ben. A Mester, bár nagyon foglalt volt, és kevés idő jutott neki a pihenésre, mégis nagyon korán felkelt, és imádkozott, az Atyával beszélgetett, erőt gyűjtve a sok teendőhöz. Ezzel követésre méltó példát hagyott nekünk. Simon és társai a Mester távozását hamar észrevették, utána siettek, meg is találták Őt. Így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.”
Milyen csodálatos és hasznos lenne, ha ma is mindenki Őt keresné, és meg is találná! Ugye, kedves olvasó, ma korán kerested, és meg is találtad Őt? Beszélgettél vele imában?
Gergely Pál
Szenvedve is énekeltek
Igehely: ApCsel 16:23–34; Kulcsige: ApCsel 16:25 „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.”
Az Istentől kapott megbízatás teljesítése közben az Úr szolgái gyakran találkoznak ellenségeskedő, gyűlöletkeltő emberekkel. Ők azonban mindig tudatában kell legyenek, hogy az Úrnak szolgálnak, aki állandó jelenlétét ígérte nekik. A szolgálat közben velük van a megbízó Krisztus.
Pált és Szilászt Filippiben a hatóságok elé hurcolták, azzal vádolva őket, hogy felforgatták városukat. Az elöljárók letépették róluk a ruhát, megbotoztatták, majd börtönbe vetették őket, lábukat kalodába zárva. De ők nem sírtak, nem fenyegetőztek, átkot sem kértek a városra és a börtönőrre, hanem éjfélkor imádságba és éneklésbe kezdtek. Nem volt se ima-, se énekeskönyvük, de hangosan magasztalták Istent. A foglyok hallgatták ezt az istentiszteletet, amely a Mindenhatónak is tetszett, mert földrengéssel és ajtónyitásokkal válaszolt. Nemcsak a szeme nyílt meg a börtönőrnek a történtek nyomán, hanem szívének ajtaja is, mert megtért ő és a családja is. Üdvösséget nyertek a Jézus Krisztusba vetett hit által.
Adja az Úr, hogy személyes vagy közösségi istentiszteletünk – akár egészségben, akár szenvedések között – Isten igazi dicsőítését és a bűnösök megtérését eredményezze!
Gergely Pál