2021. január 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Meggyógyult és szolgált nekik

Igehely: Mk 1:29-31; Kulcsige: Mk 1:31 „Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”

A hír Galileában és környékén hamar elterjedt, hogy új tanítómester jelent meg vidékükön, akinek hatalma van, tanításában pedig erő. Az Úr útja a zsinagógából Simon és András házához vezetett. Gondolhatjuk, hogy Simon és András meghívta a Mestert saját házukhoz egy szombati ebédre. Simon anyósa azonban lázasan feküdt otthon. A betegség valószínűleg megakadályozta őt az ebéd elkészítésében. A két tanítvány szólt Jézusnak a beteg felől, közbenjártak érte. Milyen szép és példás tanítványi magatartás ez! Az Úr hatalommal bírt, és együttérző volt a szükségben levők, a betegek iránt. Bár senki nem akar beteg lenni, mégis megbetegedhet az is, akit az Úr szeret. Olyan is van, hogy a betegség eszköz abban, hogy Isten neve megdicsőíttessék, de arra is találunk példát, mint ahogy ezt most az igéből olvashattuk, hogy a beteg alkalmatlan volt a szolgálatra. Az áldott Orvos megfogta a beteg kezét, és talpra állította. Meggyógyult, a láz eltűnt. Az Úr iránti örömét és háláját azzal fejezte ki, hogy egészségesen szolgált.

Az Úr ma is könyörülő és irgalmas, és a betegeket is meg tudja gyógyítani. Szeretjük Őt? Tapasztaltuk már irgalmát és sebeinek gyógyító erejét? Ha igen, szolgáljunk neki, és keressük mások javát is örömmel.

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Keresztyénként szenvedve

Igehely: 1Pt 4:12–19; Kulcsige: 1Pt 4:16 „Ha azonban valaki, mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”

Nem könnyű keresztyénnek lenni egy keresztyénellenes világban. Péter apostol a világ keresztyénüldöző magatartását természetesnek tartja. Ezen nem kell meglepődni. A római császárok Nérótól kezdve üldözték a keresztyéneket. Mit tegyen a keresztyén ilyenkor? Először is: fogadja el a szenvedést, tudva azt, hogy Isten ezt megengedte. Az apostol azt tanácsolja, tegye ezt örömmel. Ne panaszkodjon, ne zúgolódjon, hanem örüljön, mert a Krisztus nevéért szenvedhet, aki panasz nélkül, és sokkal többet szenvedett érte.

Azt is tanácsolja az apostol, hogy a szenvedő keresztyén, aki nem saját hibája miatt szenved, hanem Krisztusért, ne szégyenkezzen emiatt, hiszen Krisztussal való sorsközössége nyilvánul meg az Érte vállalt szenvedésben. Vegye észre, hogy Isten tisztítja őt a szenvedés által, hogy a Krisztussal való találkozása örömteli lehessen. Mit tegyen még? Dicsőítse a szenvedés közepette Istent a Szentlélek által, mert a mennyei Atya méltó rá.

Aki mindvégig hű, az nyer odaát örök jutalmat. Tudunk-e már „jó keresztyénként” Krisztusért szenvedni?

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?