2021. január 11., hétfő

DÉLELŐTT | 
Meggyógyult és szolgált nekik

Igehely: Mk 1:29-31; Kulcsige: Mk 1:31 „Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”

A hír Galileában és környékén hamar elterjedt, hogy új tanítómester jelent meg vidékükön, akinek hatalma van, tanításában pedig erő. Az Úr útja a zsinagógából Simon és András házához vezetett. Gondolhatjuk, hogy Simon és András meghívta a Mestert saját házukhoz egy szombati ebédre. Simon anyósa azonban lázasan feküdt otthon. A betegség valószínűleg megakadályozta őt az ebéd elkészítésében. A két tanítvány szólt Jézusnak a beteg felől, közbenjártak érte. Milyen szép és példás tanítványi magatartás ez! Az Úr hatalommal bírt, és együttérző volt a szükségben levők, a betegek iránt. Bár senki nem akar beteg lenni, mégis megbetegedhet az is, akit az Úr szeret. Olyan is van, hogy a betegség eszköz abban, hogy Isten neve megdicsőíttessék, de arra is találunk példát, mint ahogy ezt most az igéből olvashattuk, hogy a beteg alkalmatlan volt a szolgálatra. Az áldott Orvos megfogta a beteg kezét, és talpra állította. Meggyógyult, a láz eltűnt. Az Úr iránti örömét és háláját azzal fejezte ki, hogy egészségesen szolgált.

Az Úr ma is könyörülő és irgalmas, és a betegeket is meg tudja gyógyítani. Szeretjük Őt? Tapasztaltuk már irgalmát és sebeinek gyógyító erejét? Ha igen, szolgáljunk neki, és keressük mások javát is örömmel.

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Keresztyénként szenvedve

Igehely: 1Pt 4:12–19; Kulcsige: 1Pt 4:16 „Ha azonban valaki, mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.”

Nem könnyű keresztyénnek lenni egy keresztyénellenes világban. Péter apostol a világ keresztyénüldöző magatartását természetesnek tartja. Ezen nem kell meglepődni. A római császárok Nérótól kezdve üldözték a keresztyéneket. Mit tegyen a keresztyén ilyenkor? Először is: fogadja el a szenvedést, tudva azt, hogy Isten ezt megengedte. Az apostol azt tanácsolja, tegye ezt örömmel. Ne panaszkodjon, ne zúgolódjon, hanem örüljön, mert a Krisztus nevéért szenvedhet, aki panasz nélkül, és sokkal többet szenvedett érte.

Azt is tanácsolja az apostol, hogy a szenvedő keresztyén, aki nem saját hibája miatt szenved, hanem Krisztusért, ne szégyenkezzen emiatt, hiszen Krisztussal való sorsközössége nyilvánul meg az Érte vállalt szenvedésben. Vegye észre, hogy Isten tisztítja őt a szenvedés által, hogy a Krisztussal való találkozása örömteli lehessen. Mit tegyen még? Dicsőítse a szenvedés közepette Istent a Szentlélek által, mert a mennyei Atya méltó rá.

Aki mindvégig hű, az nyer odaát örök jutalmat. Tudunk-e már „jó keresztyénként” Krisztusért szenvedni?

Gergely Pál

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.