2021. február 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A maradék megbecsülése

Igehely: Mk 8:1-10; Kulcsige: Mk 8:8 „Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral.”

Milyen hálátlan és méltatlan viselkedés lett volna otthagyni a maradék darabokat, arra gondolva, hogy Jézus úgyis gondoskodik, ha újból szükséghelyzet alakul ki. A luxus, a túlzott jólét – amire a legtöbb ember törekszik manapság – ételpazarláshoz is vezethet, ami pedig kimondottan bűnnek számít.

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Lk 16:10) Csak az tudja megbecsülni a „maradékot”, aki időt szán a lelki táplálkozásra, sőt legfontosabbnak tartja azt. A sokaság három napot töltött együtt Jézussal, amikor sok áldásban volt részük, hiszen Ő gyógyította és tanította őket, szokásához híven.

A maradék megbecsülésére a nehéz idők, a nélkülözés megtapasztalása is megtaníthat, ha hálásak maradunk a kevésért. De milyen nehéz nélkülözni azoknak, akik csak a bőséget és a pazarlást szeretik! Pedig Jézus a keveset is meg tudja sokasítani, ha oda tudjuk adni, sőt nemcsak mások, hanem mi is megelégedhetünk. Hiszen: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6:6).

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Mennyeit gyűjts, hogy gazdaggá légy!

Igehely: Mt 6:19–24; Kulcsige: Mt 6:20 „Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. ”

Hogy milyen kincseket gyűjtünk és, hogy hova, azt a szívünk állapota határozza meg! Tehát lényegében az ember szeme, keze, lába, értelme, érzelme, akarata stb. alá van rendelve a szív uralmának „mert abból indul ki minden élet” (Péld 4:23). És ha a szív folyamatosan alá van rendelve Isten uralmának, akkor minden, a kincskeresés is Jézus tanítása szerint történik. De ha csak felszínes a változás, és a szív még a bűnös természet uralma alatt van, akkor a mulandó, földi kincseket fogja gyűjteni, abban gyönyörködik a szem, és a mammont fogja szolgálni.

A te szíved kinek van alárendelve? Vannak, akik hívő létükre még pereskedni is készek, csakhogy több földi kincset szerezzenek. Mások megalkusznak, és nem becsületesen üzletelnek. Megint mások a hivatásukkal vagy pozíciójukkal visszaélve anyagias érdekeiket szolgálják. Pedig ha hittel jót teszünk, reménységgel tervezünk, és ha agapéval szeretünk (1Kor 13:13), mennyeit gyűjtünk. Az igazi meggazdagodás pedig az, ha kiábrázolódik bennünk Krisztus (Gal 4:19). „Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit.” (1Tim 6:7)

Dézsi István

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.