2021. február 25., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A maradék megbecsülése

Igehely: Mk 8:1-10; Kulcsige: Mk 8:8 „Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral.”

Milyen hálátlan és méltatlan viselkedés lett volna otthagyni a maradék darabokat, arra gondolva, hogy Jézus úgyis gondoskodik, ha újból szükséghelyzet alakul ki. A luxus, a túlzott jólét – amire a legtöbb ember törekszik manapság – ételpazarláshoz is vezethet, ami pedig kimondottan bűnnek számít.

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” (Lk 16:10) Csak az tudja megbecsülni a „maradékot”, aki időt szán a lelki táplálkozásra, sőt legfontosabbnak tartja azt. A sokaság három napot töltött együtt Jézussal, amikor sok áldásban volt részük, hiszen Ő gyógyította és tanította őket, szokásához híven.

A maradék megbecsülésére a nehéz idők, a nélkülözés megtapasztalása is megtaníthat, ha hálásak maradunk a kevésért. De milyen nehéz nélkülözni azoknak, akik csak a bőséget és a pazarlást szeretik! Pedig Jézus a keveset is meg tudja sokasítani, ha oda tudjuk adni, sőt nemcsak mások, hanem mi is megelégedhetünk. Hiszen: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6:6).

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Mennyeit gyűjts, hogy gazdaggá légy!

Igehely: Mt 6:19–24; Kulcsige: Mt 6:20 „Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. ”

Hogy milyen kincseket gyűjtünk és, hogy hova, azt a szívünk állapota határozza meg! Tehát lényegében az ember szeme, keze, lába, értelme, érzelme, akarata stb. alá van rendelve a szív uralmának „mert abból indul ki minden élet” (Péld 4:23). És ha a szív folyamatosan alá van rendelve Isten uralmának, akkor minden, a kincskeresés is Jézus tanítása szerint történik. De ha csak felszínes a változás, és a szív még a bűnös természet uralma alatt van, akkor a mulandó, földi kincseket fogja gyűjteni, abban gyönyörködik a szem, és a mammont fogja szolgálni.

A te szíved kinek van alárendelve? Vannak, akik hívő létükre még pereskedni is készek, csakhogy több földi kincset szerezzenek. Mások megalkusznak, és nem becsületesen üzletelnek. Megint mások a hivatásukkal vagy pozíciójukkal visszaélve anyagias érdekeiket szolgálják. Pedig ha hittel jót teszünk, reménységgel tervezünk, és ha agapéval szeretünk (1Kor 13:13), mennyeit gyűjtünk. Az igazi meggazdagodás pedig az, ha kiábrázolódik bennünk Krisztus (Gal 4:19). „Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit.” (1Tim 6:7)

Dézsi István

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.