2021. február 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Félelem helyett bizalom

Igehely: Mk 6:45-52; Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

A bizalom alapvető tényezője a mindennapi életüknek. Mindenekelőtt Istennel kapcsolatosan, de más téren is fontos. Az ember, mint társas lény, a párkapcsolatában, a házasságban és sokféle közösségi életében számít rá. „Számítok a bizalmadra!” - szokták mondani. A jövő felé irányuló érzését, érzelmét, a jövőbe vetett hitét is kifejezheti a bizalom szó. Jézus hangja, félelmet elűző hang. „Bízzatok!” - Én vagyok, aki feladatot adok nektek, aki néha kényszerít (45v.) vagy magatokra hagylak titeket, hogy küzdjetek. Jézus hatalma az Atyával való szoros kapcsolatban rejlik. Ebből azt is megértjük, hogy a félelmet elűző erő, nem csupán bátorító kijelentés. Nem is csak az egymáshoz való tartozás kinyilvánítása. Jézus jelenléte, bátorító hangja együttvéve olyan belső folyamat, amely mennyei erőforrásból táplálkozik. Mindennapi életedben mennyire tapasztalod Jézus bátorító jelenlétét és erőt adó szavait? Abból merítve tudsz-e másokat bátorítani, bizalmat nyújtani szeretteid vagy embertársaid felé? Jézus beszállt és rend lett tanítványai lelkében. „Szállj azok hajójába”, akiket az Isten rád bízott, és hozd az ima és a Lélektől fakadó bátorító szavak békéjét, erejét részükre!

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Győztesek az Isten templomában

Igehely: Jel 7:9–15; Kulcsige: Jel 7:14 „Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”

Tegnap prófétai képen keresztül szemléltük a megdicsőült gyülekezetet. Vágyat nyertünk szent népéhez tartozni! Sötétség országából a fény hazájába jutni. Ez az Ige pedig győztesekről beszél. Az ókori harci életben a győzelem és a dicsőség erősen összetartozott. Harcukban képviselték nemzetük gyermekeit. Győzelmüket a bálványok, általuk elképzelt istenségek erejének tulajdonították. A görög-római világ tele volt ilyen kultusszal, kultikus eseményekkel. Milyen jó és áldott helyzetben élhetünk Krisztus katonáiként, akik nem a képzelet démonikus szellemvilágának vagyunk hódolói, hanem az élő Istennek. Nem az athéni, immár romként álló emlékhelyeiben rejlik erőforrásunk. Nem a mítoszok istennőinek templomai, csábító oszlopcsarnokainak gyönyörei tartanak bűvöletben, hanem élő, nagy Alkotónk. Megváltónk egyetlen és örök Királyunk trónja vonz bennünket. Érzed a fellelősséget? Járj a világosságban! (1Jn 1:7-10) Harcolj a világosság fegyvereivel! (Róm 13:14) A Bárány, aki Ő maga győzött bűn, világ és az ördög felett, velünk van! Szeretnék találkozni majd veled a szent menetben!

Bódis László

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?