2021. december 29., szerda

DÉLELŐTT | 
Az Istennel való közösség világosságot hoz

Igehely: 1Jn 1:5-10; Kulcsige: 1Jn 1:5 „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.”

Az első jó hír ma reggel: Istennek van üzenete! Azt mondja, hogy Ő a világosság, és semmi sötétség nincs benne. Ha korán reggel olvasod e sorokat, és tudsz ennek örülni, akkor valószínűleg nyugodtan feküdtél le előző este. Azért tudsz örülni, mert közösségben lehetsz a Világossággal.

Másrészt nincs különbség, mindnyájan vétkezünk naponta: vagy észrevétlenül, vagy utólag észrevéve, vagy tudatosan. Mindhárom esetben kikerülünk az Istennel való közösségből. De mindhárom esetből van szabadulás! Kérheted az Urat: fedje fel, ha valamivel észrevétlenül megbántottad. Lehetőséged van megvallani, amiért figyelmetlenségből, vagy tudatosan szegültél ellen, és nem vetted figyelembe a Szent Szellem figyelmeztetését. Ha újra világosságban akarsz járni, megteheted. Hogyan? „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz; megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1:9) Ha azt mondod, nincs erre szükséged, becsapod magad. Ha megteszed, (újra) közösségbe kerülsz Istennel, aki a világosság, és a gyermekeivel, akik a világosság fiai.

Engedd ma munkálkodni az életedben Isten megbocsátó és megtisztító szeretetét Jézus Krisztus által!

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

Látja a megalázottat

Igehely: Zsolt 138:1–8; Kulcsige: Zsolt 138:6 „Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.”

Amennyiben engedelmesek voltunk a tegnapi biztatásnak, úgy most Dávid leírja, mire számíthatunk akkor, ha nyíltan felvállaljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, és embertársunk iránti tisztelettel, de határozottan képviseljük Őt. A tegnapi ige biztat, hogy közeledjünk Istenhez, és Ő közeledni fog hozzánk. Azt is látjuk, hogy hozzá alázatos szívvel lehet csak közeledni. Fennhéjázva, követelőzve nem. Őt kérdőre vonva – mintha mi jobban tudnánk, mit kellene neki tennie –, szintén nem. Viszont vezetését kérve, arra hittel hagyatkozva a legbonyolultabb helyzet, a legnehezebb kapcsolat is kisimulhat. Vagy ha nem, nála, vele közösségben akkor is mindig biztonságban vagyunk. Erről a két lehetőségről olvashatunk most:

1.) Viselkedésünket látva, szavainkat (még inkább az Úr igéjét) hallva, a körülöttünk lévők is dicsőíthetik az Urat.

2.) Lehetséges, hogy még ellenségesebben viselkednek velünk szemben, miután látnak, vagy hallgatnak bennünket. Ez nem tragédia, mert „ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobb kezed megment engem.” Emlékezzünk: a felmagasztalás nem azonnal, hanem „annak idején” történik (1Pt 5:6).

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?