Igehely: Mt 23:27–28; Kulcsige: Mt 23:28 „Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”
Feleségem egy ünnep alkalmával megdicsérte az egyik fiatalembert, aki néhanapján eljön a gyülekezetünkbe, hogy milyen szépen, elegánsan, az ünnephez méltóan öltözött fel. Jött is a kissé kötekedő válasz a fiatalember részéről, miszerint sokan vannak a hívők között, akik csupán szépen kiöltöznek, ám a szívük telve van képmutatással. Mivel fültanúja voltam a beszélgetésnek, igyekeztem megemlíteni a fiatalembernek, hogy úgy az igazán jó, ha mind a külsőnk, mind a belsőnk rendben van.
Bárcsak lenne igaz mindannyiunkra nézve, hogy nemcsak a külsőnket csinosítjuk ki az ünnepre, hanem legalább annyi időt fordítunk belső emberünk rendbetételére is. Ahogyan nem illik pizsamában vagy fürdőruhában menni az ünnepi istentiszteletre, ugyanúgy helytelen, ha a szívünk telve van mindenféle törvényszegéssel és képmutató módon ünnepelünk. Ünnepeljünk lelki tisztaságban, rendezett élettel, az Úr előtt elcsendesedve, hogy ünneplésünket valóban a meghittség jellemezhesse.
Mennyi pénzt költöttél új ruhára és mennyi időt töltöttél lelki készülődéssel az ünnep előtt? Mit tehetsz annak érdekében, hogy meghitt ünneped legyen?
Horváth Ferenc
Ábrahám utóda, magja
Igehely: Gal 3:15–18; Kulcsige: Gal 3:16 „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: «és az ő utódainak», mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus.”
Karácsony ünnepéhez közeledve egyre többet gondolunk Isten Fia földre jövetelére. Arra, hogy a mindenható Isten egyszülött fia gyermekként született közénk. Viszont nem hinném, hogy Ábrahám utódaként, vagy magjaként gondolnánk a kisded Jézusra. Ha már földi származást kell említenünk, inkább Dávid király utódaként szoktuk említeni a Megváltót.
Pál apostol mégis úgy mutatta be Krisztust a galatákhoz írt levelében, mint Ábrahám utódát. Természetesen, az apostol egy meghatározott céllal tette ezt. Levelében ugyanis a Jézus Krisztusba vetett hit általi megigazulást hangsúlyozta, a mózesi törvény betartása által elnyerhető, emberi módon megvalósított megigazulással szemben.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Krisztus hatályon kívül helyezte volna a Törvényt, hiszen Ő maga betartotta azt. Viszont a mózesi törvény sem hatálytalanította Ábrahámot, sem a neki tett isteni ígéretet. Hiszen, ha az emberi végrendelet érvényességét is elismerik, az Isten testámentoma erőtlenebb lenne? Az ígéretek testámentoma, melyet Isten Ábrahámnak adott, Krisztusban beteljesedett. Ő az ígéret szerinti egyetlen mag, akiben mi is Ábrahám örökösei vagyunk.
Horváth Ferenc
