Igehely: Ézs 44:24-45:1; Kulcsige: Ézs 44:28 „Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!”
Ézsaiás üzenetében olykor a bűn és az ítélet, máskor pedig ígéretek által szól az Úr a fogságban levő néphez. Az ítélet hirdettetett számukra azáltal, hogy a próféták előre figyelmeztették őket, aztán pedig beteljesedett Izráel, majd Júda és Jeruzsálem elfoglalása, lerombolása. Konkrét ígéreteket is kaptak a nemzet megmaradásáról, a hazatérés lehetőségéről. Voltak olyan kimondott igazságok, melyek a bűnbánatra és a bizakodásra egyaránt indíthatták a hallgatókat. A megváltóként bemutatkozó Istenre a bűn, a bűnös tehetetlensége miatt van szükség, s jó, ha ez önvizsgálatra indít. Ugyanakkor hatalmas bátorításként mondhatta Ézsaiás a népnek, hogy az Úr a megváltójuk. Isten felrótta népének, hogy nem tartották Őt Uruknak, és emlékeztette őket, hogy a teremtéstől kezdve uralkodik (24. v.), figyelemmel kísér mindent és mindenkit (25. v.), tervez és megvalósít (26-27. v.), s még a leghatalmasabb uralkodót is, mint egyszerű beosztottat, utasítja akaratának véghezvitelére (28. v., 45:1).
Engedjük, hogy ugyanazon Lélek, aki Ézsaiás művét meghatározta, életünket megmérje. Hadd szóljon az ige által időben érkező figyelmeztetés vagy bátorítás a nehézségek közepette.
Mezei Ödön
Az Úr akarata: békesség
Igehely: Zsolt 35:17–28; Kulcsige: Zsolt 35:28 „Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.”
Dávidot minden bizonnyal sokszor a nehéz élethelyzet vezette az imádkozáshoz. Nem tudjuk, hogy pontosan melyik időszakból származik ez a zsoltár, de élete folyamán többször is került olyan élethelyzetbe, amikor énekké formálódhatott benne a többször is elismételt imádság. Imájában az Úr igazságos voltára alapoz (23. v.; 28. v.). Egy igazságos, az ember életét figyelemmel kísérő Istenbe vetett hitről tanúskodnak szavai. Bízott abban, hogy az igazság érvényre jutásáért, a hamisság, gonoszság leleplezéséért és megbüntetéséért érdemes küzdeni, könyörögni, kitartani. Nem volt ez könnyű számára sem, hiszen olykor úgy érezte, az Úr csupán nézi (17. v.), hogy az igazságtalanság győzedelmeskedik az igaz fölött. Mégis tudta őszinte kérdését alázattal feltenni, és várakozása közepette Istent magasztalni a gyülekezet előtt, dicsérni Őt kérdései ellenére, kéréseinek beteljesedésére várva is.
Énekeit, életét és a mi életünket tekintve megfogalmazódhat bennünk, hogy a békességhez nem mindig az igazság érvényre jutása, nem is a gonoszság megbüntetése, hanem az Istenhez való ragaszkodás vezet. Dávid is erre a békességre törekedett, és közben nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a békesség eléréséhez az Úr őt kell megvizsgálja, megváltoztassa (24. v.).
Mezei Ödön
