2021. április 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az utolsó közös vacsora

Igehely: Mk 14:12-26; Kulcsige: Mk 14:18 „Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.”

Olvasva ennek a résznek az elejét, feltehetjük magunkban a kérdést, hogy miért nem mondta ki Jézus konkrétan, hogy hol szeretné a húsvéti bárányt elfogyasztani? Jézus egy fontos eseményre készült azon az estén és fontos volt, hogy Júdás ne szerezzen tudomást arról, hogy hol fog zajlani a vacsora, hogy ne tudja már ott elárulni Jézust. Teljes tudatában volt Jézus a cselekményszálaknak.

Azon az estén Jézus a kovásztalan kenyerek ünnepét felülírta és átformálta azt Úrvacsorává. A zsidók a kovásztalan kenyerek ünnepén egy bárányt fogyasztottak el, emlékezve arra, hogy Isten megszabadította őket Egyiptomból. Jézus adta a kenyeret és a bort - melyek előrevetítették szenvedéseit - hogy megemlékezzünk az Isten Bárányáról és a szabadulásról a bűneinkből.

Minden hónapban szoktunk úrvacsorázni közösségeinkben, ilyenkor időt szentelünk rá, hogy megemlékezzünk Jézus áldozatáról, de az önvizsgálat sem maradhat el. Ma az Úrvacsora szerzését ünnepeljük, emlékezzünk ma egész nap Jézus áldozatára és a szabadulásunkra, amit szerzett!

Milyen volt legelőször úrvacsorázni és milyen most?

Mivel lesz a mai nap más, mint a többi csütörtök?

Budai Dániel

DÉLUTÁN | 

Halálos gyötrődése

Igehely: Mk 14:32–42; Kulcsige: Mk 14:34 „Majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok!”

Jézus zsúfolt munkássága során sosem hanyagolta el az imádkozást. Ilyenkor kerülte a tömeget és az embereket, külön vonult és beszélgetett az Atyával. Lukács megjegyzi azt, hogy a Gecsemáné - kert kedvenc helyeinek egyike volt.

Ebben a részben Jézus utolsó ilyen félrevonulásáról olvashatunk. Jézus rettegni és gyötrődni kezdett. Élete során talán itt először láthatjuk Jézust igazán megrendülve és elkeseredve. Ebben az összetört állapotban is az Atyához fordult segítségért és az Atya jelenlétében öntötte ki szívét.

Rendkívül bátorító ez ma nekünk is. Őszintén jöhetünk az Atyához, úgy ahogy vagyunk. Sokszor van úgy, hogy a lelkünk kész, de a testünk erőtlen, de ezeket a gyengeségeket felvállalhatjuk az Úr előtt. A rendkívül nehéz időszakokban is megnyugvást ad az a tudat, hogy Isten velünk van. Ha most ilyen helyzetben vagy, akkor gondolj arra, hogy Jézus is átélte ezt, sőt ennél mélyebben volt. Nyugodj meg Isten akaratában és hidd el, hogy ahogy Jézust megerősítette az Atyával töltött idő, úgy téged is meg fog!

Budai Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Pt 2:1–6 Igehely: 1Pt 2:4-5 „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt «kiválasztott és drága»; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.”

Tegnap este főleg a saját épülésünkért imádkoztunk, hogy Isten Lelke bennünk lakva, a maga templomává formálhasson minket. Ma folytassuk az imádkozást, hogy megtisztuljon teljesen az életünk, levessünk minden bűnt, és lelki növekedésünket semmi se gátolja. A lelki növekedést kívánni kell, vágyjunk teljes szívünkkel arra, hogy Krisztusban növekedjünk. Ez természetes kell legyen számunkra, ezt vágyjuk, kérjük, ezért imádkozzunk ma is.