2020. szeptember 30., szerda

DÉLELŐTT | 
Az idősek is dicsérik az Urat

Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:8-9/a „Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, ti, hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok.”

Az idősek néha már csak „saját dallamára” tudják énekelni az énekeket. Régebben volt olyan Hit Hangjai énekeskönyv, hogy több énekszöveget is lehetett énekelni ugyanarra a dallamra. Gyerekkoromban ezeket nem értettem igazán. Egy alkalommal sokat énekeltem, de nevelőanyám figyelmeztetett, hogy ez az ének nem így van! Én azt válaszoltam, hogy oda van írva, hogy „saját dallamára”! Az időseknél, de másoknál is megtörténik, hogy nem tudnak mélyebb, magasabb hangokat kiénekelni.

A szerző felszólítja a mennyei világot Isten dicsőítésére, azután pedig a földiek világát is, vagyis minden teremtményt. Micsoda felhatalmazás ez! Aki mindenki mást fel tud szólítani Isten dicsőítésére, bizonyos, hogy Ő maga teljesen beveti magát ebbe a legmagasztosabb szolgálatba. De Istennek úgy kedves a dicséret, ha együtt végezzük öregek a fiatalokkal, akár családi körben, akár a gyülekezeti közösségben. Bizonyára, ahol nincsenek fiúk, lányok, fiatalok, ott az idős testvérekre marad az éneklés. Az Istenhez közel álló népre hárul ez a csodálatos szolgálat a 14. vers szerint: „… és dicsővé teszi minden hívét”, vagyis, akik Istent dicsőítik, azokon megnyugszik az Ő dicsősége.

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

A Mester szolgálata

Igehely: Jn 13:1-7 Kulcsigék: Jn 13:4-5 „Felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.”

A filippi levél gyönyörű meghatározása szerint, a mi Urunk „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel.” (Fil 2:6) A Mester szolgálatát a szeretet hatotta át, olyan szeretet, amely tartós volt az övéi iránt. Fontos, hogy mi is magunkra vegyük ezt a bizonyos szolgai formát: „Az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságul sokakért.” (Mk 10:45) Lüktető életereje a szeretet által való szolgálat volt: imaszolgálat kora reggel, vagy egész éjszaka, evangéliumhirdetés szolgálata városokban, falvakban, gyógyítás, vigasztalás szolgálata, elveszettek keresésének szolgálata, éhezők, szomjazók megelégítésének szolgálata, tanítványnevelés szolgálata. A kimagasló esemény, hogy tanítványaival való utolsó vacsora alkalmával is szolgált. Nem riadt vissza a rangon aluli szolgálattól sem, amikor Ő, a Mester, a rabszolgák munkáját vállalta, megmosva a tanítványok lábát.

A példaadásban a tanítványoknak kötelező feladatot is adott: „Nektek is meg kell mosnotok egymás lábát!” A szolga „nagysága” küldője képviseletében nyilvánul meg. A szolgálat lehetőségei vagy pillanatai a ráérzés vagy a nagy isteni időzítések azonnali megragadása, amely egyben egyedi és visszahozhatatlan.

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.