2020. május 27., szerda

DÉLELŐTT | 
A ritkán kért lelki ajándék

Igehely: 1Kor 7:1-7; Kulcsige: 1Kor 7:7 „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”

Nősülés előtt sokszor elolvastam ezt az igerészt, és rettegtem attól a gondolattól, hogy Isten engem is megajándékoz az egyedülléttel. Hosszú idő kellett ahhoz, amíg Isten meggyőzött arról, hogy a testi vonzalom, szerelem, a férfi érzelmei a nő iránt csupán halvány tükröződései annak az erős vonzalomnak, amit Isten érez szerelmesei, gyermekei iránt. Isten arra hívott el minket, hogy nevét és hatalmas tervét, amit véghez vitt Fia által a Golgota hegyén, és ennek áldásait ismertté tegyük az egész földön. Pál apostol ezt megértve, Lélektől felbuzdulva megy, és hirdeti az evangéliumot. Krisztus visszajövetelét annyira közelinek, a feladatot pedig annyira nagynak látta, hogy nem akart időt szakítani olyan dolgokra, amelyeket a teste, esetleg elméje kívánt. Nem volt háza, sem felesége, sem semmi, ami nem a jó hír terjesztését szolgálta.

Ha megértettem Krisztus parancsát, vizsgáljam meg, hogy mennyire tudok buzgó lenni Krisztusért? Mennyit vállalok érte, mi az, amitől meg kell szabadulnom a Lélek indíttatására, hogy szolgálatomat teljesen betölthessem?

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek jelképe: szél

Igehely: Jn 3:1-8; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Isten csodálatosan megalkotott világának egyik csodája a szél. Gondolkoztunk már azon, hogy hogyan keletkezik? Miért halad ma más irányba, mint tegnap? Mitől lesz az enyhe, hűsítő szellő orkánná, amely fákat dönt ki, s minden mást, ami az útjába akad, romba dönt?

Az Úr Jézus szavai szerint a szél arra fúj, amerre akar. Izráel tanítója nem értette azt, amit egy egyszerű halászember értett: azt, hogy kicsoda Jézus, mert Isten Lelke nem nyitotta még fel a szemét. Sokan vannak ma is, akik Nikodémushoz hasonlóan talán Krisztus közelében élnek, talán tanítanak is, vagy a gyülekezetben munkát végeznek, de Isten Lelke még nem fújta el a kétkedést, hitetlenséget az életükből, gondolataikból. Még nem születtek Lélektől.

Ő ma is szélként jár, és ahol arra van szükség, ott enyhít, vigasztal, bátorít, máshol meg orkánként jön, és életek irányát változtatja meg, gyökerestől kimozdít a kétkedésből, hitetlenségből, és megajándékoz a Krisztusba vetett hittel. Aki ebbe gyökerezik bele, az Lélektől született!

Érezted-e már Isten Lelkének fuvallatát? Engeded-e, hogy ez a szél naponként tisztogasson?

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”

Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.