2020. május 27., szerda

DÉLELŐTT | 
A ritkán kért lelki ajándék

Igehely: 1Kor 7:1-7; Kulcsige: 1Kor 7:7 „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”

Nősülés előtt sokszor elolvastam ezt az igerészt, és rettegtem attól a gondolattól, hogy Isten engem is megajándékoz az egyedülléttel. Hosszú idő kellett ahhoz, amíg Isten meggyőzött arról, hogy a testi vonzalom, szerelem, a férfi érzelmei a nő iránt csupán halvány tükröződései annak az erős vonzalomnak, amit Isten érez szerelmesei, gyermekei iránt. Isten arra hívott el minket, hogy nevét és hatalmas tervét, amit véghez vitt Fia által a Golgota hegyén, és ennek áldásait ismertté tegyük az egész földön. Pál apostol ezt megértve, Lélektől felbuzdulva megy, és hirdeti az evangéliumot. Krisztus visszajövetelét annyira közelinek, a feladatot pedig annyira nagynak látta, hogy nem akart időt szakítani olyan dolgokra, amelyeket a teste, esetleg elméje kívánt. Nem volt háza, sem felesége, sem semmi, ami nem a jó hír terjesztését szolgálta.

Ha megértettem Krisztus parancsát, vizsgáljam meg, hogy mennyire tudok buzgó lenni Krisztusért? Mennyit vállalok érte, mi az, amitől meg kell szabadulnom a Lélek indíttatására, hogy szolgálatomat teljesen betölthessem?

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek jelképe: szél

Igehely: Jn 3:1-8; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Isten csodálatosan megalkotott világának egyik csodája a szél. Gondolkoztunk már azon, hogy hogyan keletkezik? Miért halad ma más irányba, mint tegnap? Mitől lesz az enyhe, hűsítő szellő orkánná, amely fákat dönt ki, s minden mást, ami az útjába akad, romba dönt?

Az Úr Jézus szavai szerint a szél arra fúj, amerre akar. Izráel tanítója nem értette azt, amit egy egyszerű halászember értett: azt, hogy kicsoda Jézus, mert Isten Lelke nem nyitotta még fel a szemét. Sokan vannak ma is, akik Nikodémushoz hasonlóan talán Krisztus közelében élnek, talán tanítanak is, vagy a gyülekezetben munkát végeznek, de Isten Lelke még nem fújta el a kétkedést, hitetlenséget az életükből, gondolataikból. Még nem születtek Lélektől.

Ő ma is szélként jár, és ahol arra van szükség, ott enyhít, vigasztal, bátorít, máshol meg orkánként jön, és életek irányát változtatja meg, gyökerestől kimozdít a kétkedésből, hitetlenségből, és megajándékoz a Krisztusba vetett hittel. Aki ebbe gyökerezik bele, az Lélektől született!

Érezted-e már Isten Lelkének fuvallatát? Engeded-e, hogy ez a szél naponként tisztogasson?

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.