2020. február 1., szombat

DÉLELŐTT | 
Szavára engedelmeskedik minden

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: «Mit féltek, ti kicsinyhitűek?» Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.”

Kicsinyhitű. Megtérésem után sokáig a legnagyobb félelmem az volt, hogy Jézus egyszer ezt fogja mondani rólam is. De mit jelent az, hogy kicsiny a hitem? Azt, hogy nem bízok Jézusban egészen. Életem minden percében, minden megélt helyzetben ott kellene lennie az első helyen a gondolatnak, hogy az Úr Jézus akarata valósul most is meg. Hogy ha nem is tetszik, ha nem is kellemes a kialakult helyzet, Ő ki fogja belőle hozni a legjobbat. A legnagyobb áldást tapasztalom meg én és a környezetem, ha mindig bízok Istenben, és nem a saját eszemmel akarom megoldani a problémákat.

Minden helyzetben az Úrra hagyatkozni nagyon nehéz. Különösen akkor, amikor csüggedünk, félünk, vagyis az érzelmeink eluralkodnak rajtunk. Az ilyen időszakok miatt létszükség, hogy kialakuljon az a mindennapi közösség Jézussal, amiben természetessé válik, hogy hozzá fordulok segítségért. Természetessé kell válnia annak, hogy minden helyzetben, még a legapróbbnak tűnő kérdésünkkel is hozzá forduljunk, és tudatosodjon bennünk, hogy Ő ott van, és figyel ránk.

A megdicsőült Jézus Krisztus sohasem alszik, elképzelni sem tudjuk, milyen nagy a hatalma. Az életünkkel pedig csupa jó terve van.

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Az új földön igazság lesz

Igehely: 2Pt 3:13-14 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”

Alapigénk utolsó, talán jelentéktelennek tűnő szava az, ami meghatározza egész hívő életünk törekvéseinek és cselekedeteinek jelentőségét. Van-e békességünk? Volt-e békességünk akkor és azután, amikor azt a bizonyos véleményt megfogalmaztuk? Volt-e békességünk akkor és azután, amikor azt a bizonyos döntést meghoztuk? Volt-e békességünk akkor és azután, amikor azt a bizonyos cselekedetet megcselekedtük?

Érdemes minden egyes pontját az életünknek ezzel a kérdéssel megvizsgálni. Sokan mondják, hogy a mai világban a legnagyobb hiány a szeretet. Pedig szerintem a békesség. Sok hívő embert ismerek, akik ismerik a szeretetet, és tudnak is szeretni, még sincs békességük.

Amikor imádságban önvizsgálatot tartunk, és őszintén végiggondoljuk, hogy bennünket Isten igazsága, vagy pedig önigaz célok vezérelnek-e, ellenőrizzük önmagunkat a kérdéssel: van-e békességem? Van-e békességem érzelmeimben, gondolataimban, cselekedeteimben? A békesség tehát tökéletes mércéje Isten igazságosságának.

A mi Urunk tökéletes és igazságos új teremtésébe nem mehet be az, aki híjával van a békességnek. Mert az igazság békesség nélkül csupán önigazolás.

Győri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála legyen az Úrnak azért, mert Ő türelmes Isten! Soha nem kapkod, mindig megfontolt és bölcs minden lépésében. Nemcsak az Úr Jézus visszajövetele, hanem Isten türelme is üdvösség számunkra, ezt megerősíti Péter (9.v.) és Pál apostol is (15.v.). Egyfelől „siettetnünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hullámhosszára hangolódva türelemmel várjuk az új eget és új földet. Amíg Ő türelmesen vár értünk, addig van idő a megtérésre, az imádkozásra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a megszentelődésre, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon minket békességben.