Igehely: Róm 1:13-17; Kulcsige: Róm 1:17 „Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
Ezen a reggelen is azért adhatunk hálát, hogy a hirdetett evangélium befogadása által, sok áldásban részesültünk. Míg a törvény számonkér és követel, addig az evangélium örömhír lehet számunkra, mely Isten igazságát közli velünk, hitből hitbe. Ahhoz, hogy Isten előtt megálljunk, szükséges az igaz állapot. Ezt azt áldást hozta meg Jézus Krisztus a kereszthalálával. Ő tökéletesen eleget tett a törvény előírásainak és az Atya akaratának. Ennek alapján vallhatom, hogy a megigazulásom ,,egyedül Jézus Krisztusban való hit által, ingyen kegyelemből van”, aki nekem tulajdonította ,,Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, mintha soha semmi bűnöm nem lett volna.” (Heidelbergi káté, 60. kérdés). Ezután érvényes a hívő ember számára az, hogy hitből igazgént él Isten dicsőségére. A hívő ember megigazulásának bizonyítékai pedig azok a jó cselekedetek lesznek, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjon.
Milyen nagy áldás és kiváltság jutott az Isten gyermekeinek. Értékeljük ezt és szolgáljuk továbbra is hűséggel a mi Urunkat! Mit vált ki belőled az a tudat, hogy Krisztus által igaznak vagy nyilvánítva?
Tóth Róbert
Nektek szól a figyelmeztetés
Igehely: Mal 2:1-16 Kulcsigék: Mal 2:1-2 „Most azért nektek szól ez a figyelmeztetés, ti papok! Ha nem hallgattok rá, és nem szívlelitek meg, ha nem dicsőítitek nevemet – mondja a Seregek Ura –, akkor átkot bocsátok rátok, átokká változtatom a nektek adott áldásokat. Bizony, átokká változtatom, ha nem szívlelitek meg ezt.”
Az első kilenc versben az Úr összeveti a Malakiás korában szolgáló papok kudarcát Izrael korai idejében szolgáló papok sikerével. A 2., 8. és 9. versekben a mulasztásokról olvasunk, az 5-7-ig pedig az áldott papi szolgálat kerül bemutatásra.
Az első komoly mulasztásuk az volt, hogy nem hallgattak az Úrra (2a. v.). Az egyik legfélelmetesebb állapot a lelki szolgálatban az, amikor olvasom a Bibliát, de nem hallom Isten hangját és nem jön már semmi üzenet. Egyszer egy gyülekezeti tag ezzel szembesítette lelkipásztorát: Tudjuk, hogy mit ír a sajtó és mit mondanak a kommentátorok. Ismerjük a politikai nézeteit és a gazdasági elemzők statisztikáit. Amit viszont szeretnénk öntől hallani: mi Isten üzenete hozzánk?
A másik, amit Isten számonkér szolgáitól így hangzik: „...ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek” (2b. v. Károli). Ez azt jelenti, hogy Isten dicsősége nekünk nem csak teológiai kérdés és prédikáció téma kell legyen, hanem szívügy. Bárcsak ez a teher lenne szívünkön, mintsem pozícióhajhászás, népszerűség-keresés, előléptetés vagy az anyagi megjutalmazás titkos vágya. Hogy akarjuk Istent szolgálni? Szív nélkül, félszívvel vagy egésszel?
Boros Róbert
