2019. szeptember 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten azon könyörül, akin akar

Igehely: Róm 9:14-19; Kulcsige: 9:18 „Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.”

Nem igazságtalan az Isten, hogy némelyek miatta elvesszenek. Segítségre és kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Isten mindenkin könyörülni akar. E földi létünk folyamán mindenkinek kínálja szeretetét, bocsánatát és kegyelmét. Felajánlja a vele való kapcsolatot is. Vannak, akik érdeklődnek ez iránt, mások örömmel is fogadják, de sajnos, vannak, akik elutasítják. Amint egy kapcsolat létrejöttének érdekében az egyik fél próbálkozik egyszer, kétszer, háromszor, esetleg négyszer is, de ötödször már abbahagyja, így Isten sem kényszeríti rá magát senkire. Ha valaki újra meg újra visszautasítja az általa felkínált barátságot, az önmagának keményíti meg a szívét. Így lett a fáraó szíve is végleg keménnyé, mert Isten tudta, hogy hogyan fog reagálni, és megmutatta benne az Ő hatalmát. Viszont, ha a fáraó engedte volna, akkor rajta is könyörült volna az Úr, Izráel Istene.

Milyen a te szíved Isten előtt? Jer, alázd meg magad előtte!

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Nevezzék őt sarutlannak!

Igehely: 5Móz 25:5-10

A tegnap esti igeszakaszunkban már találkoztunk a saru levételének szokásával. Izráelben üzletkötéskor, vagy valaminek a megváltása alkalmával az egyik fél lehúzta a saruját, és a megváltónak, vagyis a vásárló félnek adta. Ezt abból a mindennapi képből vették, hogy ha valaki birtokba vett, például, egy darab földet, akkor ezt a talajra való rálépéssel tette: „rátette a lábát”. A saru levétele, és a másiknak való átadása a tanúk előtt annak a jele volt, hogy az illető lemond a tulajdonjogról, vagy legközelebbi rokonként a birtokbavételi jogról.

Önként levenni a lábról a sarut bölcs dolog lehetett, ám gyalázatára volt egész életében, sőt a családjának is, ha valakinek a lábáról a vének előtt egy nő húzta le a sarut. Isten arról akart gondoskodni, hogy ne haljon ki egyetlen család sem Izráel népe közül. S mégis előfordulhatott, hogy valakiben nem volt annyi szeretet a saját testvére felé, hogy segítsen annak nevét fenntartani Izráelben.

Te miben nem akarod segíteni a testvéredet? Miben zárod el a szíved tőle?

Kelemen S. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.