2019. szeptember 12., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten igazsága az evangélium

Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: 10:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Isten a törvényeit és parancsolatait az embernek adta, hogy aki cselekszi azokat, éljen azok által. Nem a cselekedetek szereznek örök életet, hisz akkor Krisztusnak nem kellett volna meghalnia. Isten szavának hittel való megcselekvése által nyeri el az ember azt az életet, amelyet Krisztus szerzett meg a golgotai kereszten. A törvény Krisztushoz vezet, az igehirdetés Krisztusra mutat, a hívő ember bizonyságtétele pedig Krisztusról beszél. Csak Őáltala nyerhet az ember örök életet. Felismerted már megmentődként Krisztust? Segítségül hívtad már Őt az életedben?

Isten gyermekeinek a hit beszédeit kell hirdetniük, Isten dolgait, melyek az Ő lényéről s cselekedeteiről szólnak. Hallásából hit fakad az ember szívében, legyen az bármilyen ember, tartozzon bármely nemzethez. Csak ha hall arról a kegyelemről, amit Isten vele cselekedett, akkor tudja segítségül hívni Istent. Eszköz vagy-e ebben? Mit szoktál hirdetni, kiről szólnak a szavaid?

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Megváltva a Bárány vérével

Igehely: 1Pt 1:18-21

A világtörténelem legfontosabb napja az, amikor Jézus Krisztus az Atya Isten elé járult értünk, emberekért. Nyomorult, bűnökben vergődő életeket látott, s tudta jól, hogy láncaiból nem tud senki megszabadulni. Abból csak úgy tud kijutni bárki is, ha Ő segít, kivált abból, kihoz onnan, s egy új életet ad. A megváltás nem ment ingyen Boáznak sem, és Isten Fiának sem. Csak míg az egyik pénzzel fizetett, a másik a saját vérével. A legdrágább fizetőeszközzel lettél megvásárolva, kedves olvasóm, Isten Fia számára, hogy többé ne önmagadnak élj, ne a földi hiábavalóságok után fuss, hanem egy új életben járj Krisztussal.

Akinél végbement a megváltás, annak nem kell már a régi gazdájának szolgálnia. Sok minden uralhatja, irányíthatja az embert: az érzései, az indulatai, a tervei, a másoknak való tetszés vágya, a „ne lógjak ki a sorból”– gondolata, az anyagiak birtoklása, a test szépsége, gyönyörei vagy éppen, hogy jó magasra jusson a ranglétrán. A gazdacsere után viszont a megváltott ember ezektől szabad. Vágya, hogy a Lélek szerint éljen az Isten tetszésére.

Kelemen S. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.