2019. október 15., kedd

DÉLELŐTT | 
A tanítványok válaszolnak

Igehely: Mt 16:13-16; Kulcsige: 16:14 „Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.”

A kérdés, amit Jézus a tanítványok felé intéz az élet legfontosabb kérdése. Ki neked Jézus Krisztus? Péter meggőződéssel válaszol: „Te vagy a Krisztus”! Felismerte Jézusban azt, akit Isten küldött, azt, Akire neki szüksége van és azt, Akit neki követnie kell, ahhoz, hogy Istenhez jusson. Az Úr viszont azt mondja, hogy Péter erre az igazságra nem magától jött rá, hanem kijelentették neki. Istent megismerni csak kijelentés alapján lehet. Lehet Bibliát olvasni, igehirdetéseket hallgatni úgy, hogy azok nem érintenek meg különösebben. Rutinszerűen át lehet menni igeszakaszokon úgy, hogy azok nem mennek át rajtunk. Amikor Isten megszólít valakit, akkor magához akar vonzani.

Amikor igét hirdetünk, bizonyságot teszünk, kérjük az Urat, hogy szólaljon meg, jelentse ki magát, hogy ne az én szavaim, a test és vér gyenge szolgálata legyen az. Ilyen csodákról olvasunk a Cselekedetek könyvében. A tanítványok hirdették Krisztust és olyan emberek, akik soha nem hallottak róla, felismerték az igazságot, elhitték azt, hogy Jézus az Isten Fia, és hogy Rá van szükségük. Egyetlen emberi tanítás sem lett volna arra képes, hogy így meggyőzzön embereket. Isten ott jelenti ki magát, ahol hirdetik az Ő igéjét.

Józsa Zsolt

DÉLUTÁN | 

A meggazdagodás zsákutcái

Igehely: Péld 23:4-8

A gazdagság gyakran félre van értelmezve a hívők között is. Elképzelhetetlennek tartják egyesek, hogy egy hívő ember gazdag is lehet. Pedig voltak olyan emberek, akik azért voltak gazdagok, mert Isten megáldotta őket. Azonban nem mindig az Úrtól van a gazdagság. A gazdagság önmagában nem bűn, de az azzal való (vissza)élés azzá válhat. A hozzá való viszonyulás és az ahhoz vezető út is lehet bűn. Vizsgáljuk meg kapcsolatunkat a vagyonhoz, a pénzhez! El tudjuk képzelni az életünket nélküle, vagy már nem? Ha az anyagi javakban bízunk, abban látjuk a biztos jövőt, a megoldásokat, akkor már nem Krisztus az első az életemben, hanem a pénz. Ahhol van a kincsünk, ott van a szívünk is – mondja Jézus.

Honnan tudjuk, hogy jó úton járunk? Isten áldása soha nem jár lelki kárral! Csak ott van lelki kár, ahol a lelkieket feláldozzuk a földiek megszerzéséért. Legyen Krisztus a legdrágább kincsünk és engedjük, hogy őbenne Isten megadja azokat a lelki és testi áldásokat, amelyeket ő készített nekünk. Hisz Isten nem mindig úgy határozza meg az áldást, ahogy az ember.

Józsa Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.