2019. március 24., vasárnap

DÉLELŐTT | 
„Szólj, mert hallja a te szolgád...”

Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 3:10 „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.”

Legtöbben csecsemőkorunktól hivatalosan keresztyének vagyunk, bejegyezve valamely keresztyén felekezet nyilvántartásába. Megkeresztelve, megáldva, konfirmálva, bérmálva… Mint a fiatal Sámuelt, minket is megtanítottak Isten szolgálatára különféle hagyományok alapján. Sok esetben mások döntöttek helyettünk. Keresztyéneknek, az Úr szolgáinak neveznek, legtöbbünkben ott a jó szándék, az igyekezet, a megfelelni akarás, a vallásos buzgóság, de életünkből hiányzik a lényeg: az Úr hangjának és ránk vonatkozó akaratának ismerete. Bármennyire is akarják szüleink, barátaink, egyházunk, hogy az Úr szolgái legyünk, születésünktől a halál uralma köt bennünket, és a bűn szolgái vagyunk. Sokféle hangot ismerünk, de az Isten hangját nem, mert elszakadtunk Tőle. Az Ő emberszeretete, irántunk való jó szándéka révén azonban belép hallózónánkba, és érzékelhetővé teszi magát a számunkra (igehirdetés, bibliaolvasás közben, álomban, egy szolgájának az élete által). Van, amikor egyből felismerjük, hogy Isten szól hozzánk, máskor, Sámuelhez hasonlóan segítségre van szükségünk. Ha Isten szól, akkor megadja a felismerés és megértés eszközeit is. Élik sokasága szolgált már nemzedékeken keresztül azért, hogy társaik Isten hangját megismerhessék. A hivatalos keresztyénség és a valódi keresztyénség közötti különbség Isten hangjának az ismerete. Jézus mondja, hogy az Ő juhai ismerik a hangját, és ki tudják szűrni minden más hang közül.

Ahhoz, hogy Isten látogatási célja valóra váljon életünkben, szükségünk van a sámueli lelkületre: elfogadni az Élik tanácsát, és meghallgatni az Isten üzenetét. Az így teret kapó Isten hangja mindennél kedvesebbé és értékesebbé válik a befogadó ember számára. Vágyakozni fogsz Isten hangja után, mint a szerelmesek! Ne csodálkozz rajta, hisz Ő a Vőlegény, te pedig Menyasszonyának, a Gyülekezetnek a tagja lettél!

Valódi keresztyén vagy, vagy csak formális? Adj hálát Isten hallható hangjáért! Ki volt a te Élid? Adj hálát érte! Légy résen és készen, mert valaki Élije vagy te is!

Györfi Elek Tóbiás

Imaáhítat: 

Könyörögjünk azért, hogy igehallgatásunk gyümölcsöző lehessen! – Lk 8:11-15

Bibliaóra: 

Növekedjünk tovább! – Zsid 5:12-6:12 (Zsid 5:14)

DÉLUTÁN | 

Az első újjáteremtés

Igehely: 1Móz 8:1-22

Ma egyre több rommá vált kúriát, kastélyt vásárolnak meg, építenek újjá, és teszik őket lakhatóvá. A tegnap még az enyészetéi voltak, ma alig lehet rájuk ismerni, nyüzsög bennük az élet. Az épületeknek megvan a saját történetük, hogy miért váltak lakatlanná, gazdátlanná. Hasonló módon az emberiség története is tele van hasonló történetekkel. Az első ilyen nagyméretű esemény az özönvíz története. A bolygónk teljes felszíne semmisült meg néhány nap alatt. Ennek a pusztulásnak az okozója Isten volt, az oka azonban mi magunk, emberek. Engedetlenségünk miatt romba dőlt az Istennel való kapcsolatunk, ezt követően pedig az egymással való kapcsolatunk is. Életünket átszőtték a gonosz gondolatok, érzések és tettek. Kiváltottuk Istenből azt, hogy megbánta teremtésünket. Bűneink miatt egy hajszálon múlt, s majdnem kihalt az emberiség.

A kúriák és kastélyok életben maradása valakinek a jóindulatán, tervein, pénzén múlott. A hajszál, amelyen az emberiség élete és a látható világ léte állt, az nem volt más, mint az Isten irántunk való szeretete és jóindulata. Erős hajszál, mely mindmáig megtartott bennünket. Ez a szeretet már létezett az engedetlenségünk előtt, sőt, a teremtésünk előttről való. Mi képtelenek voltunk magunkat a romjainkból feltámasztani, de Ő nyolc embert irgalmasan megmentett a halálból. Az ítélet vizén át egy biztonságos bárkában átmentette őket, hogy rajtuk keresztül az elpusztult föld újranépesedhessen.

A halál markából megmenekültek első dolga a hálaadás volt. Általában ez a reakció Isten egyértelmű szabadítására, de ritka esetben válik ez állandóvá. Életünk minden pillanata Isten szeretetén áll, szüntelen hálával tartozunk neki. Isten megígérte, hogy többé nem pusztítja el vízzel a földünket. Megígérte, hogy az élet fennmaradásához és a föld benépesítéséhez a szükséges feltételeket mindvégig biztosítani fogja.

Ne felejtsük, hogy egyetlen kúria és kastély sem fog állni, míg a világ, és a világunknak is lesz egy végnapja. De Istennek van számodra egy terve, amely lelked és tested újjáteremtéséről szól. A következő estéken ezt fogjuk megvizsgálni.

Mennyire tudatosan adsz hálát az életért? Valóban szövetségben vagy a megtartó Istennel?

Györfi Elek Tóbiás

 Napi áhítat

– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács. Az evangélium válasz az elesett embernek, ezért beleillik a lelkébe. Jézus azért jött, hogy örömhírt mondjon a szegényeknek. Erre érzett rá a két vak, és nem lehetett akadály az, hogy nem látnak, de az őket helyre utasító tömeg sem.