2019. május 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Isten jobbján ülő Fiú

Igehely: Ef 1:16-23; Kulcsige: 1:20b-21 „És jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak ebben a világban, hanem az eljövendőben is.”

A gyermek és a fiúság fogalma nagyon szorosan összefügg a Bibliában. De nem minden esetben bír azonos értékkel. Fiúnak lenni jogot is jelent, méltósággal bír. Jézus Krisztus megosztja velünk ezt a nagy méltóságot. Ha újjászülettél, és az Úr gyermeke vagy, számíthatsz erre! Ha még nem, tedd meg most: „Uram, neked adom magam, szülj újjá Szentlelked által!”

Nézz Jézusra ma is! Ő a mennyben trónol, és vár téged. A feltámadásában biztosított örök életet a menny összes kincseivel együtt megosztja veled. Legyen szent vágyad felemelkedni hozzá! Ne legyél álszerény, igénytelen vagy kishitű! Isten azért mutatta be az Ő Fiát dicsőségében, méltóságában, hogy érezd és lásd, hogy hozzá tartozol. Nem akárkinek vagy a szolgája, gyermeke, sőt testvére! De óvakodj attól, hogy ezt automatikusan természetesnek vedd! Ára volt ennek, mégpedig a golgotai kereszt, az Ő kifolyt vére.

Mikor elmélkedtél arról, hogy milyen lesz a trón körül? Voltak-e kétségeid a felől, hogy a mennybe jutsz? Segítenél valakinek ma, bemutatnád Őt, akit megismertél? „Oly drága kincsem itt nekem: a szép, s igaz remény!”

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Mennyei országunk van

Igehely: Fil 3: 20-21

Olykor alkalmam van kettős állampolgárságomból kifolyólag előnyt élvezni valamilyen ügyben. Máskor pedig hármas állampolgárságomra is szoktam hivatkozni. Ilyenkor már egyesek furcsán néznek rám. Aztán gyorsan megmagyarázom, hogy a megváltás jogán, kegyelemből már most mennyei polgár vagyok, mert Isten gyermeke lettem.

Tudjuk, hogy Jézus azért ment el, hogy helyet készítsen nekünk a mennyben, az Atya házában (Jn 14:2). Pál a római polgárságukra büszke keresztyén filippieknek pedig örömmel ajánlja figyelmükbe ezt a tényt. Mit tanulhatunk ebből a két versből? a) Mivel a mennyben van polgárságunk, ezért ezen a földön csak átutazók vagyunk és idegenek. b) Mi nem a halált várjuk már, hanem Jézust, mint üdvözítőnket, aki a menny dísze és öröme. A mennyországba is elsősorban Jézus személye miatt vágyakozunk. c) De mi lesz a meggyengült és megcsúnyult testünkkel? Itt hagyjuk, mert ami porból lett, porrá lesz. Újat, a Jézuséhoz hasonló, dicsőült testtet kapunk majd.

Testvér, megvan a mennyei útleveled? Amikor a menny kapujában megkérdezik, hogy mi alapján engedjenek be, mit válaszolsz majd?

Boros Róbert

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.