2019. június 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Mindezeket Krisztus szeretetével!

Igehely: Jn 15:9-17; Kulcsige: 15:17 „Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.”

János, akit a „szeretet apostolnak” is neveznek, Krisztus parancsának betartására hívja fel a figyelmet és rámutat Jézusra: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15:16)

Teljesen világos, hogy a Krisztusban való megmaradás a szeretet parancsának megtartása, csak arra vigyázzunk, hogy ki ne essünk az Úr Jézus Krisztus erőteréből. Akárcsak egy korszerű okostelefon, ami csak akkor működik, ha benne van a központból sugárzott erőtérben (maradjatok meg az én szeretetemben). Ennek az erőtérnek a középpontja végső soron az Atya, a szeretet parancsolata pedig az igazi tanítványság próbaköve lett. Csak a Krisztus szeretete tudja összetartani a gyülekezetet, a szolgálattevőket, megóvva a kintről ránk hatást gyakorolni akaró idegen tanoktól.

Imára és elmélkedésre buzdítalak e sorok által, megismételve Jézus szavait: „Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást”, mert ha Jézus szeretetében igyekszek élni, akkor könnyebb lesz megharcolni a mindennapi gondokat, a betegségeket, az egész életet.

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

... szolgálatra hív

Igehely: ApCsel 13:2, Ef 4:11

Ha figyelmesen olvassuk a megörökített történeteket, észrevehetjük, hogy a Szent Lélek vezetését nagyon komolyan vették az első gyülekezetek vezetői és tagjai. Ugyanis nem bocsátottak senkit missziói szolgálatra a Szent Lélek elhívása nélkül. Pál nagyon pontosan leírja az efezusi gyülekezetnek, hogy: „némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul” hívott el Isten. (Ef 4:11) Pál nem sorolja fel az összes kegyelmi ajándékot, hanem inkább azokra tér ki, amelyek a legfontosabbak a gyülekezeti és missziói szolgálatban.

A mai gyülekezetekben, akárcsak Pál apostol idejében, néha felüti a fejét az öntörvényeskedés, az elbizakodottság, ami nagyon könnyen téves tanítások csúszdájára vihet. Szolgálókra, szolgálatokat végzőkre ma is nagy szükség van. De minden esetben, és hiszem, hogy ezt mindenki tudja, a Krisztusról szóló tanítás az az Őróla szóló valóságot kell tartalmazza. Ez a tanítás fogja megerősíteni, összefogni és küzdőképessé tenni a közösséget. Ha úgy érezzük, hogy van elhívásunk valamilyen szolgálatra a gyülekezetben, vizsgáljuk meg önmagunkat az Ige fényében és így töltsük be helyünket.

Mucsi János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.