2019. június 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az első szeretetközösség közkedvelt is volt

Igehely: ApCsel 2:41-47; Kulcsige: 2:47a „Dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép.”

Úgy szerettem volna ott lenni az első gyülekezetben, mint tag, mint résztvevője a közösségnek. Szerettem volna látni, milyen volt ott az egymás iránti szeretet, a segítőkészség és az öröm. Még új volt minden, még a Szent Lélek hatalma alatt voltak, átengedték magukat és vagyonukat, mindenük közös volt. Igen, azt mondjuk, hogy ma ez lehetetlen. Olyan formában valóban nem lehet már megvalósítani. De olyan hittel és reménnyel jönni az Úrhoz, mint ahogyan akkor jöttek az első Krisztuskövetők, lehetne ma is. Önmagamat és vagyonomat feláldozni úgy, hogy más is részesüljön abból, amit én kaptam, lehetne ma is.

Miért kedvelték az első keresztyéneket? Egyszerűen azért, mert látták Isten hatalmának kinyilatkoztatását mindennapi életükben. „Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2:39) Vajon nekem nem örülnének ismerőseim, barátaim, sőt rokonaim, ha rajtam is láthatóvá lenne Isten szeretete, és az is, hogy milyen nagy dolgokat végez életemben az Úr?

Ha a beszéd nem az erősséged, tudnál-e úgy viselkedni, hogy megnyerd ismerőseidet Krisztusnak?

Mucsi János

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek munkája a hívőben: kijelentést ad

Igehely: 1Pt 1:10-12

Egy szép régi ének csengett a fülemben, amikor ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam: „Csak jövevény vagyok, itt e föld nem honom, ott van az én hazám, az arany partokon ...”. Péter apostol ezt próbálja magyarázni levelében, hogy a keresztyének csak jövevények e világban. Az Úr gyülekezete, amióta megalakult ki van szolgáltatva mindenféle kísértésnek, támadásnak, és mégis, aki hittel Jézushoz jön nyugalmat, békét talál és üdvösséget nyer. Vannak keresztyén közösségek, amelyek ki vannak téve az őket körülvevő pogány környezetükkel való harcnak, gyalázkodásnak, támadásnak és sokszor az életükkel fizetnek a hitért. Számomra is ellentétes dolognak tűnik, hogy a gyülekezet, a keresztyének közössége, akiket nem fogadott el a világ, akiket üldözött és üldöz ma is, éppen ez adta a legtöbb jót, a legtöbb hasznosat a világnak.

Isten hatalma meg tud őrizni hit által az üdvösségre, amit elkészített megváltott népének. Igen itt a földön csak utazunk a menny felé és végezzük feladatainkat. A hívő ember is családot alapít, dolgozik, alkot, tervez, békességben akar élni az őt körülvevő társadalomban, miközben hirdeti Isten örömüzenetét, hirdeti Isten békéjét, szeretetét és még mindig tartó kegyelmét.

Mucsi János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 16 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.