2019. június 1., szombat

DÉLELŐTT | 
Igazságban járó gyermekek

Igehely: 3Jn 1-8; Kulcsige: 4 „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”

„Nincsen igaz ember egy sem” (Róm 3:10-11). Képzeljünk el egy olyan világot, amelyről azt mondja Isten, hogy egy igaz sem él benne. Hogyan születhetnének ide igazságban járó gyermekek? Csak egy módja van: az újjászületés. János róluk beszél. Rólad elmondhatja-e, kedves olvasó: „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak”? Gondold át, milyen boldog lehet a mennyei Atya és a mi Megváltónk, amikor azt látja, hogy egy gonoszsággal telt világban, a hazugság fejedelmének birodalmában van Istenkereső, megtérő és újjászületett lélek! Sokan gondolják úgy, hogy majd jót cselekednek, igazságosak lesznek, talán vallásosak, és ez által az igazság gyermekeivé válnak. Az a rossz hírem, hogy ez képtelenség! „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság” (1Jn 1:8). Viszont, ha megvalljuk bűneinket, meghalunk azoknak óemberünkkel együtt, hit által, Krisztus feltámadásában örök életet nyerünk már itt e földi létben!

Hogyan kell megnyilvánulni a pogányok felé, és hogyan a hívők felé?

Bódis László

DÉLUTÁN | 

„Megmosattatok...”

Igehely: 1Kor 6:11

Az ember lényéhez kapcsolódik a tisztaság igénye. Sajnos, a bűn, bűnös természetünk ezen az alapvető jellemzőnkön változtatott, ezért nagyon sokan nem is tartják olyan fontosnak. Nem törődnek a higiénikus életmóddal, és szívük tisztasága is közömbös számukra. Az új életben járó ember megkapta, visszakapta ezt az érzékenységét. Nem szeret, és nem is tud szennyesen, bűnösen élni. Ezért keresi a tisztulás módját. Az Ószövetségben számos tisztulási, tisztálkodási forma, rituálé tette lehetővé az Istenhez való igazodást. A tisztulás, tisztítás, mosás sok áldozatot követelt.

Gyermekkorom emlékei között őrzöm azokat a téli pillanatokat, amikor a falusi asszonyok a folyó jegén léket vágtak, a kilúgozott ruhákat aztán folyóvízben órákon át tisztára öblítették. Ma is vannak vallási gyakorlatok, szertartások, sokféle tisztulási módszer. Vajon igaziak, hitelesek ezek? Igénkben azt olvassuk: „de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által”. Fontos, hogy kinek a nevében, kinek a Lelke által! Vágysz erre most? Ha már merítettél a szabadítás kútforrásából, akkor áldd, dicsőítsd Megváltónkat velem együtt!

Bódis László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.