2019. július 8., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az első segélykiáltás

Igehely: 1Móz 4:25-26; Kulcsige: 4:26b

Ma folytatjuk heti sorozatunkat, a segélykiáltás témakörét. Ezek a versek az első segélykiáltásról szólnak. Ábel halála krízishelyzetet hozott létre. Ádám és Éva gyermekeiket, Kaint és Ábelt, hitben igyekeztek nevelni, megismertetve velük mindazt, amit tudtak és hittek Istenről. Mindkét fiúgyermekük hallotta, amit kellett, de csak Ábel fogadta el azt hittel, Kain pusztán tudomásul vette azokat. Mindketten mutattak be áldozatot Istennek, de az Úr csak Ábelét fogadta el. Miért? Az Újszövetség magyarázata szerint azért, mert csak Ábel mutatta be azt hittel. Ezek után Kainban nőtt a harag, a féltékenység Ábel iránt. Ennek az eredménye gyilkosság lett.

Isten a súlyos csapás után újraébreszti az övéit. Séth születéséről szóló két igevers több üzenetet tartalmaz számunkra. (1.) Éva felismerte, hogy Istentől kapta a gyermeket. (2.) Séth bizonyos értelemben átvette Ábel helyét életével és szolgálatával. (3.) Az ő idejében „kezdték segítségül hívni az Úr nevét”. A világtörténelem kezdetéről van szó, és az Ige ezt a fontos dolgot közli. Séth volt az, aki Isten segítségül hívását fontosnak tartotta. Te mennyire tartod ezt fontosnak?

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Isten hatalma Péter liddai szolgálatában

Igehely: ApCsel 9:32-35

Péter által az Úr Jézus Krisztus cselekedni akart, és mivel Péter Isten gyermeke volt, ezért Isten tudott cselekedni általa. Péter egyszerűen csak annyit mondott: „Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus.” Ez egy elég egyszerű mondat, de ha ezt tényleg Jézus mondja valakinek, akkor csoda történik. Jézus Krisztus nevére, az Igére, Isten szavára, Péter által – aki csak eszköz volt Isten kezében Jézus Krisztus akaratából – Éneász meggyógyult. Az Igében olvassuk, hogy Jézus nevére minden térd meghajol. Valaki úgy fogalmazott, hogy ebben a történetben egy bizonyos teremtés történt. Isten a betegség helyére egészséget teremtett. Péter személye háttérbe szorult. Nem Péter volt az, aki gyógyított, hanem Jézus neve.

Kedves testvér, az Úr ma is cselekszik. Te és én csak eszközök vagyunk áldott kezében. Éneász nem Péterben hitt, hanem Jézusban. Aki Jézus Krisztusban hisz, sosem alapozza porra és hamura életét, hanem mindig kősziklára. Légy te is ilyen ember!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.