2019. július 18., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Angyali segítség mellőzése

Igehely: Mt 26:51-57; Kulcsige: 26:53 „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?”

Menekülnénk a szenvedéstől, s ha benne vagyunk, kétségbeesetten kapkodunk segítségért. Ezért is követendő az Úr Jézus magatartása. Megalázta magát, engedelmes volt a halálig. Végigjárta a szenvedés útját. Akikkel csodákat tett, rátámadtak. Tanítványai, akik látták életét, elfutottak. A kereszten teljesen magára maradt. Ennek ellenére lemond az angyalsereg segítségéről, hirtelenkedő tanítványát is rendreutasítja. Ezt önként teszi, senkitől nem kényszerítve. Ő mondta: ha a földbe esett gabonamag elhal, sok gyümölcsöt terem. Gyümölcsei vagyunk mi is. Ahogy Péter írja levelében, példát hagyott nekünk, hogy nyomdokait kövessük. Ne harcoljunk emberi eszközökkel, indulattal jogainkért, bízzuk azt Istenre. E sorok írója is tanulja ezt. Adjuk naponként halálba énünket, vállaljuk a szenvedést, hogy önmegtagadó életünk áldássá váljon!

Hogyan tapasztaltad meg a szenvedés gyümölcseit? Mikor volt különösen nehéz cselekedni az Atya akaratát? Hogyan tapasztaltad meg segítségét a magányos szenvedésben?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

Ragaszkodó tanítvány

Igehely: 2Kir 2:1-8

Illés életének utolsó földi pillanatairól olvasunk. Hűséges tanítványa, Elizeus nem akar elmaradni Illéstől, aki által az Úr elhívta a szolgálatra. Ragaszkodik az Úr szolgájához, értékeli a mellette tanultakat. Manapság sok olyan hívő ember, lelki vezető van, aki nemcsak, hogy nem igényli, egyenesen szembeszegül azokkal, akik őt tanácsolni merészelik. Az is észrevehető, hogy a hűséges tanítványt Isten beleavatja tervébe. Illés háromszor teszteli utódja hűségét. Ő nem tágít, mert tudja, mi következik Isten tervében. Sokszor könnyen lemondunk a szolgálatról, áldozathozatalról, s kimaradunk az Úr nekünk szánt áldásaiból. Elizeusnak – hűsége révén – különös Istenélményben van része. A Jordán kettéválik, ez előzőleg csak Józsué idejében történt meg. Egyedüli szemtanúja az Úr szolgája elragadtatásának, valamint megkapja a Lélek kettős mértékét, amelyet Isten azonnal igazol a prófétatanítványok előtt. Ragaszkodjunk az Úrhoz, értékeljük a hiteles példákat, hogy az Úr többet bízhasson ránk!

Vékás Benjámin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 18 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”

Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.

Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.