2019. február 8., péntek

DÉLELŐTT | 
Világosságban élni és cselekedni

Igehely: Jn 9:1-34; Kulcsige: 9:4 „Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.”

Az Úr itt igazolta, amit az előző részben mondott az írástudóknak és a farizeusoknak a templomban, hogy Ő a világ világossága, hiszen a vakon született embernek csoda által megnyitotta mindkét szemét, hogy lásson, világosságban járjon és éljen. A Mester arra kérte a vakot, hogy menjen el, és mosakodjon meg a Siloám-tavában. A kérés engedelmességet és hitet igényelt. Úgy tűnik a történetből, hogy a meggyógyult koldus először haza ment. Milyen lehetett számára először járni a világosságban, a haza vezető úton?

Miután a csoda megtörtént, különböző vélemények hangzanak el a szomszédok, a farizeusok, a szülők, a meggyógyult, sőt az Úr részéről is. A különböző vélemények hátterében különböző szándékok vannak. Ha a lelki vakságból gyógyít meg valakit az áldott Orvos, az is így szokott történni. A meggyógyított bátran mondta mindenkinek: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok”. Vallomását cselekedetével igazolta: járt-kelt a világosságban.

Ha az Úr megnyitotta lelki szemeinket, értékes-e számunkra a világosság, nappal fiaiként élünk-e, és munkálkodunk-e benne?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A vallásos képmutatás bűne

Igehely: Mt 23:25-28

A vallásos képmutatás a bűnök felsorolásában nagyon előkelő helyet kapott. Az Úr kemény bírálatot mond a vallási szertartások külsőségeire vigyázó írástudók és farizeusok fölött. Ezek kínosan ügyeltek arra, hogy az étel- vagy az italáldozatnál nehogy túlcsorduljon az étel vagy a bor, tisztátalanná téve mind az edényt, mind pedig az áldozatot hozót. A Mester a tiszta szívűeket mondja boldogoknak, ezzel pedig azt állítja, hogy a tisztaság belülről árad kifelé (Mt 15:10). Jajt kiált az Úr a farizeusok magatartására, hogy csupán a sírok külsejét meszelték ki, de belsejével nem foglalkoztak. Minden páskaünnep előtt kimeszelték a sírok külsejét, nehogy az arra járó, ha megbotlik, tisztátalanná tegye magát.

A mai vallásos körökben hányan szolgálnak a szemnek, a látszatnak? Külsőleg nagyon szépek akarnak lenni, az emberek tetszését mindenképpen meg akarják nyerni. Mi van, és mi lesz a belsővel? Ez őket nem foglalkoztatja, pedig az Úr ma is lát. Földön járása idején Megváltónk a legkeményebb bírálatot a vallásos képmutatók fölött mondta. Az idők folyamán vajon változott-e az Úr véleménye a vallásos képmutatás bűnéről és a képmutatókról? Biztosan nem! Viszont, amikor megtérnek a képmutatók, tisztább lesz a gyülekezeti közösség.

Gergely Pál

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.