2019. december 17., kedd

DÉLELŐTT | 
„Készen várva”

Igehely: 2Pt 3:9-14; Kulcsige: 3:14 „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.”

A messiásvárásunkat nagyban meghatározza az, hogy milyen felfogású és életvitelű emberek vagyunk. Van, aki mindig elé megy a dolgoknak, ezért mindig naprakész. Az ilyen ember számára természetes, amit Péter a Szentlélek által kér, ő kényesen vigyáz a tisztaságára. Neki más területen vannak komoly kisértései. Aki viszont halogatja a dolgait, annak komoly figyelmeztetés az apostol szava, aki állandó készenlétre szólít fel. Ha megfigyeljük a világban történő eseményeket, katasztrófákat, baleseteket, akkor láthatjuk, hogy nincs idő semmire azokban a helyzetekben. Hiszen előtte minden olyan természetes, és a következő pillanat már visszafordíthatatlan, ott már nincs idő semmire. A Messiás megérkezése pedig a világtörténelem legfontosabb eseménye, mert egy örökkévalóságra meghatározza a létezésünket. Az örök élet és az örök halál közül az egyik meghatározza az öröklétünk milyenségét. Sokan gondolják, hogy Isten dönti el az öröklétük milyenségét. Igazából mi döntjük el, Isten csak nyilvánvalóvá teszi a döntésünket. Te döntöd el, hogy készen várod őt, vagy nem. A halogatott döntés, az mindig nemleges döntés.

Tenkely Béla

DÉLUTÁN | 

A testté létel szükségessége: a törvénynek lehetetlen volt

Igehely: Róm 8:3, Zsid 10: 1-10

Az ószövetségi törvénynek nem az volt a célja, hogy megoldja a bűn kérdését, hanem hogy szembesítsen bennünket a bűnösség valóságával, természetével. A bűnös állapottól szabadulni akaró ember szembesül azzal, hogy nem elég megtisztulni az éppen elkövetett bűn következményétől. A bűnös állapotra a törvény nem tud megoldást nyújtani, mert a bűn bekebelezte az ember teljes lényét. Nem restaurálásra van szüksége az embernek, hanem megelőzésre. A törvény csak arra adatott, hogy erre a felismerésre elvezessen, hogy kialakítsa bennünk a bűntől való szabadulás igényét, valamint a megnyert szabadság megbecsülését. Mióta van számítógép, azóta nem probléma, hogy írás közben mennyit hibázik az ember, mert utólag mindent ki lehet javítani, s a végeredményt nem befolyásolja a gyakori hibázás. Az írógépek világában ez teljesen másként működött, ott bosszantó volt a hibázás, mert gyakran elölről kellett kezdeni az írást, mert a javítás korlátozottan állt rendelkezésre. Mit változtat a gondolkodásunkon, hogy Krisztusban van szabadulási lehetőség?

Tenkely Béla

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.