2019. december 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Csak az egyik

Igehely: Lk 17:20-37; Kulcsige: 17:34 „Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.”

Szomorú, ha szeretteink vagy barátaink eljutnak egy szép helyre és mi valamiért lemaradunk róla. Itt azonban sokkal többről van szó. A ma reggeli igénkben arra kapunk figyelmezetetést, hogy nagy meglepetések lesznek az Úr Jézus viszajövetelekor. Azt látjuk, hogy a föld egyik felén éjszaka lesz, és lesz olyan, hogy házastársak vagy testvérek, akik egy ágyban alszanak, elkülönítettnek. A Föld másik részén pedig nappal van, a malomban őrölnek vagy a mezőn dolgoznak, közeli barátok vagy éppen munkatársak és „az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik”.

Lesz elragadtatás és ezt a Thesszalonikai első levél 4:17 is alátámasztja: „azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” De kit fog magával vinni az Úr? Aki elveszti az ő életét Jézusért, lemond a saját akaratáról, igazságáról, hogy megkapja a Krisztus igazságát és az általa kínált életet. Ő nem a földiekkel törődik, sem az elragadtatáskor, sem előtte, hanem az odafelvalókkal inkább - „Emlékezzetek Lót feleségére!” Ha most Jézus uralkodik benned, akkor részed lesz az ő országában. Ha a magad ura vagy, teszed, amit akarsz, akkor kimaradsz belőle!

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

A magaviseletben

Igehely: 1Pt 2:11- 12

Minden hívőnek oda kell figyelnie a jó magaviseletre a kívülvalók felé. Régebb az iskolában nagyon nagy szégyen volt, ha valakinek levonták a magaviseleti jegyét. Azt mondták, hogy az a jegy végigkísér az életben. Viszont a hívő életben még súlyosabb következményekkel jár az, hogy milyen a magaviseletünk, mert nemcsak magunkat járatjuk le, hanem Krisztust és az ő Testét is. A következőkre kell odafigyelned, hogy magaviseleted jó legyen és bizonyságtételed megmaradjon: 1. Tudnod kell hogy vándor vagy, csupán átutazó, idegen, nem itt van a hazád. Nem engedheted el magad. 2. A testi vágyak pont erre az előbbire ösztönöznek. De harcolj ellenük, ne engedj nekik, mert súlyos lelki kárt okoznak benned és a közösségben, ha a világ mintájára ezeknek élsz. 3. Törekedj jócselekedetekre, annak ellenére, hogy az emberek gyanakvóak a hívők felé és róluk rosszat terjesztenek. Nem csupán humánus lelkületből, hanem mindig azt keresve, hogyan tükrözheted Krisztust (Mt 5:16). Tedd ezt azért, hogy dicsőítsék az Urat, amikor Ő meglátogatja a „pogányokat” megtéréssel.

Kelemen J. Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.