2019. augusztus 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A pogányok sötétsége

Igehely: Róm 1:19-25; Kulcsige: 1:21 „Mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.”

A pogányok sötétsége annak tulajdonítható, hogy gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Itt nem csupán arról van szó, hogy tudatosan rosszat tesznek, hanem előre elhatározzák, hogy önmagukért élnek, nem pedig Istenért vagy másokért. Ezért szándékosan feltartóztatnak önmagukban minden olyan igazságot, amely kérdőre vonná önközpontúságukat. Isten önmagában láthatatlan és felismerhetetlen, azonban önmagát láthatóvá és megismerhetővé tette alkotásaiban. A pogányok megismerhették Istent az alkotásaiból. Az ismeret azonban nem vezette őket istenfélelemre, nem dicsőítették vagy áldották Istenként. A pogányok sötétségét nem kifejezetten az ismeret hiánya okozta, hanem a dicsőítés és a hálaadás hiánya. Sötétségükben az Isten dicsőségét felcserélték „emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével.” (Róm 1:23) Isten tiszteletének felcserélése, a pénz, a hatalom és a hírnév utáni vágy ugyancsak balgaság.

Te elmondhatod, hogy ismered az egyedül bölcs Istent? Mire késztet az ismereted? Dicsőítésre vagy okoskodásra?

Vajda Miklós

DÉLUTÁN | 

Isten megtisztította: ne mondd tisztátalannak!

Igehely: ApCsel 17:1-11

A zsidókeresztyének azzal vádolták Pétert, hogy körülmetéletlenekhez ment be, és együtt evett velük. A baj elsődleges oka nem az volt, hogy prédikált a pogányoknak, hanem az, hogy velük evett, mert nekik a közös étkezés az elfogadás és a közösségvállalás jele volt. Ezért Péter most beszámol a jeruzsálemi hívőknek látomásáról, belefoglalva a saját kezdeti ellenállását is. Péterhez hasonlóan mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy azt tartsuk tisztának, amit tisztának gondolunk, vagy amit mi tisztítottunk meg.

Itt elsősorban rituális, vallási tisztaságról volt szó. A zsidók tisztátalanoknak tartották a pogányokat, éppen ezért óvakodtak a velük való érintkezéstől. Hogyha ez tévedésből vagy szükségszerűen mégis megtörtént, rituális megtisztuláson kellett átmenniük. Péter apostolnak nem volt könnyű leráznia a faji és vallási előítéleteket. Istennek háromszor kellett őt felráznia ahhoz, hogy magához térjen a vallásosság kómájából. Isten ma este arra figyelmeztet, hogy amit Ő megtisztított, azt ne mondjuk tisztátalannak.

Vajda Miklós

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 20:13–24 Kulcsige: ApCsel 20:22–23 „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. “

Pál apostol hűségesen szolgálta az Urat attól kezdve, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Megváltóval. Meg kellett állnia azon az úton, amin addig haladt. Irányt váltott, célt váltott. Oda ment és azt cselekedte azután, amit a Megváltó mondott neki. Damaszkuszban látást nyert. Nemcsak fizikailag nyerte vissza a látását, hanem olyan látást is nyert, amivel addig nem rendelkezett: lelki látást.