2019. augusztus 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Szánd oda magad a megszentelődésre!

Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: 6:19b „Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.”

Szabadság és rabság – az emberi élet nagy kifejezései. Az ember ugyanis mindig valakinek vagy valaminek a rabja, és valakitől vagy valamitől szabad. A Szentírás szerint, aki rabja a bűnnek, az „szabad” az igazságtól, az Isten szerinti igaz élettől. Ez azonban kétes értékű szabadság. Ezért a bűn szolgálatának gyümölcseit Pál apostol röviden és hatásosan azzal a lelkiállapottal szemlélteti, amelyben most vannak azok, akik egykor a bűn rabjai voltak. Most már a rabság alól felszabadultan tekintenek vissza a bűn szolgaságára, szégyenkezéssel. Isten „rabszolgáinak” élete azonban a megszentelődés gyümölcsét termi, ennek az életformának a végső célja pedig az örök élet.

Pál apostol két hadviselő felet mutat be számunkra. Az egyik hadvezér, a bűn, a szolgálatában állókat szűkös zsolddal jutalmazza: ez a zsold a halál. Isten viszont nem szűkmarkú hadvezér, a győzteseket örök élettel jutalmazza meg Jézus Krisztus győzelmének eredményeként.

Ha visszatekintesz régi életedre, mi az, amiért leginkább szégyelled magad? Életed mely területein kell még nyilvánvalóbbá válnia megszentelődésednek?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Annál szívesebben szolgáljanak

Igehely: 1Tim 6:1-2

A rabszolgaság sokféle formában és a legkülönfélébb körülmények között az egész ókori világban megtalálható volt. A görög-római világban a rabszolgák akár még magas állásokba is felemelkedhettek, de igen nagy számban voltak a névtelen házi vagy munkás rabszolgák. Az első gyülekezetekben is igen sok rabszolga volt. A gyülekezeten belül egyenjogúak voltak a szabadokkal, ám az újszövetségi levelek írói, így Pál apostol is, ragaszkodtak ahhoz, hogy a rabszolgák a mindennapi életben teljesítsék kötelességeiket uraikkal szemben.

Pál apostol tanítása szerint a hívő rabszolga missziói felelőssége, hogy pogány urának szolgáljon, a hívő urakhoz pedig a testvéri szeretet és a gyülekezet szeretetszolgálati érdeke kell, hogy fűzze a hívő rabszolgákat. Lehettek ugyanis olyan csavaros eszű szolgák, akik saját előnyükre igyekezhettek kihasználni keresztyén uraik jóindulatát és jóhiszeműségét.

Manapság keresztyén vállalatoknál dolgozó keresztyén alkalmazottak eshetnek hasonló hibába. A hit és a testvéri viszony azonban nem lehet kifogás a hanyagságra, épp ellenkezőleg, motivációt kell jelentsen a szolgálatra.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 3:9–23; Kulcsige: Róm 3:23 „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”

Nemrég a gyülekezetünkben egy vendég lelkipásztor a bemutatkozásnál azt mondta, hogy hátrányos helyzetű családban nőtt fel. Azért volt hátrányos helyzetben, mert baptista szülők gyermekeként megtanulta, mit kell tenni, mit kell mondani, hogy kell viselkedni az imaházban, hogy részt kell venni minden alkalmon. A szülők és a gyülekezet elvárásának megfelelően kérte a tagfelvételét, ahol mindenki megelégedésére meg is felelt. Egyetlen dolog hiányzott, a megtérés. De miből is kellett volna, hisz nem voltak kirívó, nagy bűnei!