2019. augusztus 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Szánd oda magad a megszentelődésre!

Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: 6:19b „Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.”

Szabadság és rabság – az emberi élet nagy kifejezései. Az ember ugyanis mindig valakinek vagy valaminek a rabja, és valakitől vagy valamitől szabad. A Szentírás szerint, aki rabja a bűnnek, az „szabad” az igazságtól, az Isten szerinti igaz élettől. Ez azonban kétes értékű szabadság. Ezért a bűn szolgálatának gyümölcseit Pál apostol röviden és hatásosan azzal a lelkiállapottal szemlélteti, amelyben most vannak azok, akik egykor a bűn rabjai voltak. Most már a rabság alól felszabadultan tekintenek vissza a bűn szolgaságára, szégyenkezéssel. Isten „rabszolgáinak” élete azonban a megszentelődés gyümölcsét termi, ennek az életformának a végső célja pedig az örök élet.

Pál apostol két hadviselő felet mutat be számunkra. Az egyik hadvezér, a bűn, a szolgálatában állókat szűkös zsolddal jutalmazza: ez a zsold a halál. Isten viszont nem szűkmarkú hadvezér, a győzteseket örök élettel jutalmazza meg Jézus Krisztus győzelmének eredményeként.

Ha visszatekintesz régi életedre, mi az, amiért leginkább szégyelled magad? Életed mely területein kell még nyilvánvalóbbá válnia megszentelődésednek?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Annál szívesebben szolgáljanak

Igehely: 1Tim 6:1-2

A rabszolgaság sokféle formában és a legkülönfélébb körülmények között az egész ókori világban megtalálható volt. A görög-római világban a rabszolgák akár még magas állásokba is felemelkedhettek, de igen nagy számban voltak a névtelen házi vagy munkás rabszolgák. Az első gyülekezetekben is igen sok rabszolga volt. A gyülekezeten belül egyenjogúak voltak a szabadokkal, ám az újszövetségi levelek írói, így Pál apostol is, ragaszkodtak ahhoz, hogy a rabszolgák a mindennapi életben teljesítsék kötelességeiket uraikkal szemben.

Pál apostol tanítása szerint a hívő rabszolga missziói felelőssége, hogy pogány urának szolgáljon, a hívő urakhoz pedig a testvéri szeretet és a gyülekezet szeretetszolgálati érdeke kell, hogy fűzze a hívő rabszolgákat. Lehettek ugyanis olyan csavaros eszű szolgák, akik saját előnyükre igyekezhettek kihasználni keresztyén uraik jóindulatát és jóhiszeműségét.

Manapság keresztyén vállalatoknál dolgozó keresztyén alkalmazottak eshetnek hasonló hibába. A hit és a testvéri viszony azonban nem lehet kifogás a hanyagságra, épp ellenkezőleg, motivációt kell jelentsen a szolgálatra.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.