2019. augusztus 26., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ki tudna még a bűnben élni?!

Igehely: Róm 6:5-11; Kulcsige: 6:10 „Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli.”

A ma reggel olvasott igeszakasz alapján képzeljünk magunk elé egy idős hívő embert – Keresztyén Jánost –, aki visszatekint hosszú életére. Azt látja, hogy életét két szakaszra osztja a megtérése: a megtérés előtti életre és a megtérés utáni életre. Megtérése, Krisztusba vetett hite és bemerítkezése nyomán Keresztyén János eggyé lett Krisztussal. Régi, bűnös énje Krisztussal együtt meghalt a bűnnek. Ugyanakkor Keresztyén János feltámadt és új emberré lett, hogy új életet éljen hívő emberként.

Keresztyén János életútja olyan, mint minden hívőé, hiszen mi magunk vagyunk Keresztyén János, ha egyesültünk Jézus Krisztussal. Krisztussal együtt meghaltunk és Krisztussal együtt feltámadtunk. Régi életünknek vége szakadt azzal, hogy meghaltunk a bűnnek, és most már Istennek élhetjük új életünket Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. A kérdés, mely szerint, ha valaki új életre támadt, hogyan tudna még a bűnben élni, teljesen természetes. Ugyanis hisszük, hogy ha meghaltunk a bűnnek, Krisztussal egy új életet élhetünk.

Ha megvizsgálod életedet, milyen különbséget látsz a megtérés előtti és a megtérés utáni életed között? Mi jellemzi életedet megtérésed óta?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Segítségnyújtás idegeneknek

Igehely: 2Móz 2:15b-22

Napjainkban, amikor sokat hallunk a híradásokban menekültekről és migránsokról, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként tárja elénk ezt a témát a Szentírás. A jelenség ugyanis egyáltalán nem korunk szomorú terméke. A történelem során különböző háborúk, éhínségek, természeti katasztrófák és üldözések miatt időnként csak személyek, máskor hatalmas tömegek keltek útra.

Ma reggel Mózesről olvastuk, hogy menekülnie kellett a fáraó elől, majd pedig jövevénnyé lett idegen földön, Midjánban. Olyan mélyen érintette Mózest ez az élethelyzet, hogy saját jövevény volta miatt nevezte el a fiát Gérsómnak. Elgondolkodtató ugyanakkor az idegenekkel szembeni kölcsönös segítségnyújtás megnyilvánulása: ahogyan Mózes védelmezte és segítette Midján papjának leányait, majd ahogyan Midján papja befogadta Mózest a családjába.

Ezt a fajta segítségnyújtást és befogadást tapasztalhatjuk meg a gyülekezetben: „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2:19) A gyülekezet olyan hely, ahol nem idegenek élnek egymás mellett, hanem azonos jogú mennyei állampolgárok. Mivel befogadták őket, ők is képesek befogadni másokat.

Horváth Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.