2019. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Ádám és Krisztus szembeállítása

Igehely: Róm 5:12-17; Kulcsige: 5:15b „Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.”

Jézus Krisztus nem azért jött elsősorban, hogy káprázatos dogmatikai tételek megfogalmazására serkentse a világban élőket –azért is! Fő célja a mi megváltásunk volt; az, hogy hasonlatosakká tegyen Önmagához. Amint Ő feltétel nélküli szeretettel és megbocsátani készen fordult ellenségei felé, hasonlóképpen nekünk is ezt kell tennünk. Amint Ő hosszan tűr érettünk, nekünk is türelmeseknek kell lennünk egymáshoz. Amint Ő békességet terjeszteni igyekszik, hasonlóképpen mi is a békességre való törekvés áldott emberei kellene, hogy legyünk. Amint Ő gyűlöli a bűnt – aminek viszont egy halvány árnyéka sem vetül rá – nekünk is undorodva kellene elfordulnunk mindattól, ami Őelőtte tisztátalan.

Azért jött Jézus, hogy isteni természet részeseivé tegyen, s hogy kegyelméből, ajándékként tapasztaljuk meg, és szüntelen lássuk a különbséget az ádámi (halálba tartó, lefelé húzó, legyőzött) valamint a Benne levő (életet adó, felemelő, győztes) erő között. Vajon melyik erő fog ma eluralkodni rajtad? Egyértelmű-e az emberek előtt, hogy immár Krisztusban és Krisztusnak élsz?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Hazatérni szeretett városomba

Igehely: Neh 2:1-18

Tamási Áron szállóigévé lett mondása szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Mi tudjuk, hogy nem azért! Viszont hogyan tudnánk jól képviselni és szolgálni Isten romolhatatlan országának érdekeit, ha a hosszabb-rövidebb időre nekünk ajándékozott földi élettér javának munkálásától a lelkiek szolgálata ürügyén távol tartjuk magunkat? Van, amikor imádkozni kell, és van, amikor sáncot takarítani. Van, amikor prédikálni kell, és van, amikor falat rakni. Van, amikor böjtölni kell, és van, amikor megvendégelni a koldusokat (lehet, hogy tudtunkon kívül angyalokat). Van, amikor imaházat kell építeni, de kényelmes imaházaink ablakából nem nézhetjük tétlenül, amint mások óvodát, iskolát építenek gyermekeinknek, unokáinknak!

Igaz, a mi szülőföldünk, lakóhelyünk nem Jeruzsálem – de lakói válhatnak a Szentlélek templomává! Kezünkben ásóval, kanállal, tollal, mérőzsinórral, lámpással, vakolókanállal, szívünkben és ajkunkon igével legyünk áldás azon a földön, amit talpunk alá rendelt, és szeretni szívünkbe helyezett az, Aki örök hajlékunk: az Isten!

Kiss Lehel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”

Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.

Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?