2018. szeptember 5., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus engedelmessége és annak határai

Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”

Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8). Ez volt a vertikális vonatkozás, de amikor a horizontális irányban vizsgáljuk az Úr Jézus engedelmességének határait, akkor azt látjuk, hogy az alá van rendelve a mennyei Atya akaratának. Csak azután engedelmeskedett földi szüleinek, miután engedelmeskedett a mennyei Atya akaratának. Miért? Azért, mert az első és a legfontosabb számára a mennyei Atya akarata volt, és azután következett a földi szülők akarata. A Biblia szerint mi is, akik újjászülettünk, az Isten akaratát kell először megcselekedjük, hogy majd az embereknek történő engedelmességünkkel előttük is kedvesek lehessünk. De ez nem feltétlenül következménye az előzőnek. Aki Istennek engedelmeskedik először, az még a saját rokonai körében is ellenállásra számíthat! Sokszor így van ez, amikor valaki templomba vagy imaházba igyekszik, vagy amikor valaki a bemerítésre készül. Nálad hogy van ez? Ne felejtsd el: először Istennek, azután az embereknek. Istennek mindig és mindenben! Ez a legfontosabb.

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Ismertetőjelük a kegyelmi ruha

Igehely: Ézs 61:7-11

Isten népének csodálatos ígéretekben van része, ami az örök szövetség velejárója is. Ha Isten családjához tartozunk, akkor az ígéretek ránk is vonatkoznak. Isten kegyelmi ruhába öltöztet minket. Ez üdvösséget, szabadulást jelent. Áldott állapot az üdvösség ruhájában lenni! Nem érdemeljük meg, de boldogan viseljük, mert az Úrtól kaptuk. Vigyáznunk is kell rá, mert az ördög nagyon irigyli kiváltságos helyzetünket.

Vajon a körülöttünk élő emberek látják-e, hogy minket megáldott az Úr? Van-e bennünk öröm, hogy Isten ennyire szeret minket? Tudunk-e naponta bizonyságot tenni arról, hogy Istentől kapott örök életünk van? Emlékezünk-e még arra, hogy milyen nagy örömünk volt, amikor Isten levette rabruhánkat, és ránk terítette az igazság palástját? Ezek mind hálaadásra kell, hogy késztessenek minket! De ugyanakkor azokra is kell gondolnunk, akik még soha nem öltötték magukra a kegyelem ruháját.

Imádkozzunk értük is, hogy megtapasztalják azt az örömet, amit e világ soha nem adhat!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:41–46; Kulcsige: Mt 22:45 „Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?”

Miután Jézus választ adott a farizeusok kísértő kérdésére, most ő kérdez valamit tőlük. Nem azért, mert vissza akar vágni, hanem azt szeretné elérni, hogy a szemük megnyíljon az Isten Fia előtt, hogy elismerjék, hogy ő a régóta várt Messiás. A teljes Ószövetség tele van ígéretekkel a Messiásról, ezért az írástudók és farizeusok sok mindent tudtak róla: hol fog születni (Mt 2:5), kitől származik.