RMBGySz*

2018. október 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 

Csak egy kecskegidát?!

Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: Lk 15:29b „Soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.”

A tékozló fiú hazatértével érdekes szögek bújnak ki testvére zsákjából. A testvérnek is voltak kívánságai, de eddig nem fejezte ki őket. Talán ő is szívesen eltékozolt volna néhány zsák aranyat meg kecskegidát a barátaival (meg másfajta „vendégekkel” is), de ő inkább tartotta magát az illemhez, tradícióhoz.

Nagyon szívesen mutogatunk ujjal másokra, amikor olyasmit tesznek, amit amúgy mi is szívesen megtennénk. A példás magaviseletű testvér most éppen ezt teszi, és ezáltal derül ki, hogy mi lakozik benne: nagy adag frusztráció, amiért apjának tesz szemrehányást.

Talán mi is példás magaviseletű hívő emberek vagyunk - de Isten túl lát a magaviseleten, be a szívbe. És ott látja azt, ami csak egy-egy ilyen tékozló fiú hazatérésekor derül ki.

Ha a bűn mélységeit megjárt testvérünkre irigykedve mi is megkívánunk egy „kecskegidát”, emlékezzünk arra, hogy Isten az ő fiával együtt mindent nekünk adott ezen a földön, a mennyben pedig örökösei leszünk.

Van-e olyan ismerősöd, aki nagy mélységeket járt meg megtérése előtt? Szívesen cserélnél vele?

Milyen mélységektől őrzött meg téged Isten? Hálás vagy-e ezért?

Szekrényes József

DÉLUTÁN | 

Egy áldozatkész ember

Igehely: ApCsel 20:17-31

Pál apostolt senkinek sem kell bemutatni. Elképesztő, mennyi energia volt benne, mennyit munkálkodott élete során az evangélium terjedéséért. De vajon hogyan viselkedik szabad élete utolsó napjaiban?

Azok biztonságára gondol, akikért felelősséget érez, nem a magáéra. Ezért még egyszer, utoljára összehívja az efézusi véneket, hogy a lelkükre kösse, viseljenek gondot a nyájra. Ebben a kontextusban kell értelmezni, hogy a fáradozásait említi beszéde elején és végén is: nem egy olcsón szerzett dolgot hagy rájuk, hanem olyasmit, amit rengeteg testi és lelki küzdelemmel épített fel.

Habozás nélkül indul útnak, senki sem tántoríthatja el céljától, még az érte aggódó testvérekre sem hallgat.

Józanul méri fel a fontossági sorrendet a között, amiről a Lélek bizonyságot tesz (23. v.), és amire ugyanaz a Lélek kényszeríti (22. v.).

Nagyon is emberi, érthető lenne, ha siránkozna, életéért aggódna, jóakaró testvéreire hallgatna, akik menekvésre biztatják a kijelentett megpróbáltatás elől. Vajon mi is hozzá hasonlóan viselkedünk a nehéz helyzetekben?

Szekrényes József

2018.10.11.

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.