2018. március 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Önként adta értünk magát

Igehely: Lk 22:1-23; Kulcsige: Lk 22:19 „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Már nagyon közel volt a zsidók húsvétja. Ilyenkor nagy sokaság jött Jeruzsálembe, néha az ünnep alkalmával százezren is tartózkodtak a városban és környékén. A főpapok és írástudók elhatározták, hogy megölik Jézust. Féltek a sokaságtól, ezért keresték az alkalmat, hogy akkor fogják el őt, amikor legkevesebben vannak körülötte. Júdás, akinek szívébe beköltözött a Sátán, segít ebben nekik jó pénzért. Elárulja Mesterét. Jézus és tanítványai is készülnek a húsvéti vacsorára. Az Úr Jézus Pétert és Jánost bízta meg a vacsora elkészítésével. Minden a Mester utasítása szerint történt. A kezdeti időszakban a tanítványok közt még ott volt az áruló is. Amikor az Úr és tanítványai az asztalhoz telepedtek, a Mester a következőket mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát” (Lk 22:14/b). A főpapok gondolatában Jézus meggyilkolása van, Júdáséban az árulás, a tanítványok gondolatában pedig, hogy köztük ki a nagyobb. A Mester gondolatában viszont szenvedése, kereszthalála és váltságmunkája van ebben az időben. Ő kész volt arra, hogy szeretetből, önként áldozza fel értünk magát. Érted-e ezt? Mi a válaszod szeretetére és áldozatára?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

A Szolga-király példája

Igehely: Jn 13:1-20

Jó volt tegnap elmerengni a számunkra is elkészített királyság kívánatos voltán! Jó, hogy Jézus Királyunk megszerezte nekünk, és várományosaivá tett. De méltó, hogy emlékezzünk a megszerzés útjára, amiben mai igénk kijózanítóan rámutat a hívő ember földi létének tennivalójára és céljára. Krisztusunk a Mester. Tanítványaiként körülvesszük.

De figyeljük csak meg a cselekvések leírásait! (1-5. vers) Jézus tudott dolgokat és szerette az övéit; a vacsorától felkelt, a felsőruháját letette, kendővel magát körülkötötte, vizet öntött, lábakat mosott és törölt… Mind-mind aktív cselekvés, szándékos mozdulatokkal, befektetett erőkifejtéssel, megtervezett céllal. S közben a tanítványai? „Semmit” sem csinálnak, csak átélik Jézus velük való törődését, rajtuk végzett tisztítását. Egyikük ellenkezik ugyan, Jézus erre türelmesen válaszolgat (6-10), majd visszarendezi magát közéjük és visszaidézi nekik minta-tettét (12-15.)

Példamutató Királyunk uralma ily lentről indult, de Küldőjéhez érkezett. „Kövessük hát!”

Papp Dániel

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.