2018. március 24., szombat

DÉLELŐTT | 
Vacsora a farizeusoknál

Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:1 „Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.”

A szombatnapi vendégeskedés elég gyakori volt a zsidóknál. Így kerülhetett sor arra is, hogy a farizeusok egyik vezetője meghívja házába ebédre a názáreti Rabbit. Ilyenkor hívatlanok is érkezhettek. Így lehetett jelen egy vízkóros beteg ember is – amely történetet csak Lukács említ. Jézus meglátta a beteget, és azt kérdezte a körülötte állóktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Az evangélista megjegyzi, hogy „ők hallgattak”. Hallgatásuk azonban nem akadályozta meg Jézust abban, hogy kézen fogja a beteget, azonnal meggyógyítsa és elbocsássa egészségesen. Az evangéliumok szerint Jézus hét alkalommal rontotta meg a szombatra vonatkozó törvényt. Miért? Azért, mert többre tartotta az irgalmasság gyakorlását, mint a betűk betartását. A Mester a gyógyítás után a farizeusokat arról kérdezte, hogy segítenek-e bajba jutott állataikon, szombaton? De ők most sem feleltek. A vacsora a farizeusoknál jó alkalom volt arra, hogy Jézus újból bemutassa, hogy Isten az irgalmasság gyakorlását helyezi a hagyományok elé. Példáját követve, észrevesszük-e az ilyen helyzeteket?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Lehet az ember Isten hasznára?

Elmélkedjünk most ezeken a kérdéseken úgy, hogy elvonatkoztatjuk a szövegkörnyezetétől. Használhat-e az ember Istennek? Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, ha mi igazak vagyunk? Van-e Neki haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?

Volt egy olyan időszak a történelemben, amikor Isten gyönyörködött az emberben. Hasznos munkát bízott rá. De nem sokáig tartott. A bűn mindent elrontott. Az ember megpróbálta ugyan elnyerni Isten jó tetszését, de nem sikerült. Majd, több mint 2000 évvel ezelőtt jött valaki, akiről Isten kijelentette: „Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm”. Jézus földre jövetele azt jelenti az egész világ számára, hogy jött Valaki, aki lehetővé tette, hogy a lehetetlennek tűnő dolog lehetségessé váljék. Ha Isten gyönyörködött az ő Fiában, minden bizonnyal gyönyörködik azokban is, akik hit által befogadják őt, hisz azokat felhatalmazza arra, hogy Isten fiainak neveztessenek. Jézus átvette tőlünk mindazt, amiért nem tetszhettünk Istennek, és nekünk adta mindazt a tisztaságot, szentséget, amiben ő gyönyörködik. Akik átélték az újjászületés csodáját, azokat Isten használni fogja országának bővítése érdekében. Te tetszel-e már Istennek?

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Jn 15:1–8 Kulcsige: Jn 15:5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Ismerős számunkra a kép, ami ebben a példázatban található: az Úr Jézus az igazi szőlőtő, az Atya a szőlősgazda, mi pedig a szőlővesszők. Az igazi szőlőtőben az Atya élete van, mert az Úr Jézus egy az Atyával. Az Atya élete a szőlőtőben, majd a szőlővesszőkben valósítja meg a gyümölcsözést. A sok gyümölcs az, ami az Atyát megdicsőíti, mert az Ő életének bőségéről tanúskodik.