2018. június 23., szombat

DÉLELŐTT | 
A könyörületes Atya

Igehely: Lk 15:17-24; Kulcsige: Lk 15:22 „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!”

A tékozló fiú története szemlélteti számunkra legélethűbben mennyei Atyánk egyik legszebb tulajdonságát, a könyörületet. Mire van szükségünk ahhoz, hogy Isten könyörületét megtapasztaljuk?

1. Őszinte bűnbánatra. Amikor a tékozló fiú magába szállt, akkor vett pozitív fordulatot az élete. 2. Konkrét elhatározásra, döntésre. Azt mondta: (gondolta magában) „felkelvén elmegyek és elmondom Atyámnak.” (18)

3. Konkrét cselekedetre. Amit elhatározott, azt bátran meg is tette, bármilyen nehéz is volt.

4. Hittel elfogadni a bocsánatot. Akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, vagy egyeseket felháborít, mint a tékozló fiú testvérét. Te megtapasztaltad-e már személyes életedben így az Isten könyörületét? Ha nem, és ha ezt most őszintén szeretnéd, szállj magadba, bánd meg Isten és emberek előtt bűneidet, és fogadd el hittel Isten bocsánatát. Majd légy érte hálás.

Balogh Gábor

DÉLUTÁN | 

Ő sírba visz, de meg is elevenít

Igehely: Jn 11:1-16

Betánia Jeruzsálemtől keletre, kb. 3 km-re, az olajfák hegyének lejtőjén fekszik. Jézus szívesen időzött több alkalommal is az igerészben említett családnál. Lehet azt mondani, hogy lelki közelség, rokonszenv, mondjuk mai szóval, szimpátia kötötte a családhoz. Azért is üzennek Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz beteg.” Ez úgy hangzott, mint egy burkolt, csendes kérés: „Jöjj és gyógyítsd meg.” És Jézus mintha nem venné figyelembe a kérést: „Ez a betegség nem halálos…” De nem hanyagolja a tények fontosságát: „… hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten fia.” Jézus szerette a családot, otthon érezte magát náluk.

Az élet hajszája, gondjai, elveszik legdrágább kincsünket, az időt, egészséget, nyugalmat, békességet. És csak fáradt, kimerült, beteges perceket tudunk adni Jézusnak. Így aztán nem tudjuk meghallani életre hívó szavát, kimerült, agyonhajszolt lelkünk, sírbarlangja mélyéből.

Vajon otthon érzi magát Jézus nálam? Otthonra talált az én lelki világomban, miután megváltóm lett? Meghallottam életre hívó szavát: jöjj ki?

Mucsi Bálint János

 Napi áhítat

Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”

Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.