2018. július 23., hétfő

DÉLELŐTT | 
Gyülekezeti kórkép: Krisztusért szenvedő gyülekezet

Igehely: Jel 2:8-11; Kulcsige: Jel 2:9 „Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.”

A Kis-Ázsia második legjelentősebb kikötővárosában lévő gyülekezet üldözött, megpróbált, szenvedő közösség volt. Jézusnak nem volt panasza ellenük, de volt számukra mennyei bátorítása. A krisztuskövető mártírok vérétől kiáltó városban egy szenvedő hívő sem volt egyedül, mert velük volt a feltámadott hős. Richard Wurmbrand arra tanította rabtársait, hogy a szabadulónak így kell imádkoznia: „Uram, ne engedj jobban örülnöm a szabadulásnak, mint annak, hogy Te itt végig velem voltál!” (Péter Miklós).

A szmirnai keresztyének nyomorúsága, szegénysége, megvetettsége fölött tűzben kipróbált aranyként ragyogott hitük gazdagsága (1Pét 1,7), melyet senki el nem vehetett tőlük (Róma 8:38-39). Félelmeik eloszlatására Jézus a mennyei jutalomra emlékeztette őket, az élet koronájára. Óvva intette a gyülekezetet, hogy legyenek hűségesek mindhalálig, hiszen a győzteseknek már nem árt a második halál. Milyen hatással van életedre az a tudat, hogy az Úr veled van a szenvedések között is? Hogyan lehet örömmel szenvedni (ApCsel 5:41)? Hogyan fejezhetnéd ki még inkább Isten iránti elkötelezettségedet?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Mit csinálsz itt?

Igehely: 1Kir 19:9-11a

Illés egy barlang mélyén talált oltalmat Jezábel haragja elől. Nem csak fizikailag, de lelkileg is mélyen volt. Isten néven szólította: „Mit csinálsz itt, Illés?” A kérdés felfedte, hogy nincs a helyén. Ő sem, a szíve sem. Nem volt szabad tovább ottmaradnia: „Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé!” – mondta neki Isten. Az elkeseredett, magányos, félelmekkel tele próféta kijött a fényre. Meglátta Isten hatalmát és dicsőségét az előtte elvonuló szélben, földrengésben, tűzben és meghallotta Isten halk és szelíd hangját, amely utat mutatott és feladatott adott neki.

Ha nem vagyunk elég közel az Úrhoz könnyen megfáradunk, megterhelődünk és meglankadunk a lelki szolgálatban. Az orvvadász lövedéke akkor találhatja el a szirti sast, ha az túl alacsonyan repül. Az ég az otthona. Ott érzi jól magát, de ha nem tartja a megfelelő magasságot, könnyen előfordulhat, hogy soha nem térhet oda vissza. Ha nem vagyunk lelkileg elég magasan, közel az Úrhoz és távol a bűntől könnyen megsebesíthet az ellenség. Dávid tisztában volt ezzel a veszéllyel, ezért így imádkozott: „Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet” (Zsolt 25:1 – EFO).

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?