2018. december 12., szerda

DÉLELŐTT | 
Kegyelmi ajándékokkal szolgálni

Igehely: Róm 12:3-8; Kulcsige: Róm 12:6 „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon.”

Négy gyermek sétált egy tó partján, amikor a legfiatalabb, az ötéves kislány beleesett a vízbe. A legidősebb fiú, a tizenkét éves, beugrott a vízbe, és kimentette testvérét. Amikor a gyermekek apja meghallotta az esetet, ezt kérdezte a második gyerektől, a tízéves fiútól: „Segítettél-e a húgod megmentésében?” Ezt válaszolta: „Igen, amikor Márton közeledett a parthoz, megragadtam a kabátját és segítettem kihúzni.” „Jól van!” – felelte az apa, majd odafordult a hatéves fiúhoz, a harmadik gyermekhez is, és ezt kérdezte: „Te is segítettél?” A gyermek, aki még mindig törölgette a könnyeit, így válaszolt: „Ó, papa, én sikítottam!”

Legsürgősebb feladatunk az életmentés. Az emberek megmentéséért végzett munkában nem mindenki képes beugrani a mély vízbe, hogy mentse a fuldoklókat, vagy nincs ereje ahhoz, hogy kihúzza őket, de még a leggyengébb is tud szünet nélkül Istenhez kiáltani. A lelki ajándék Istentől kapott, meg nem érdemelt gazdagság, ami eszköz mások javára. Ha nem szolgálunk vele, abból sem a gyülekezetnek, sem az elveszetteknek nem lesz haszna, ellenben könnyen elbizakodottá, fegyelmezetlenné tehet.

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Ne érjen váratlanul az a nap!

Igehely: Lk 21:33-38

Az ég és a föld elmúlik! Annak napját vagy óráját senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is (Mt 24:35-39). Mégis katasztrófa, ha hirtelen lep meg az a nap. Ezért figyelmeztet ma este minket az áhítat címe által is Isten: „Ne érjen váratlanul az a nap!”

A szellemi alvás a veszély forrása. Megváltónk rámutat arra, hogy mi eredményezi az éberség tompulását: „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól!” A mámor szó jelentése: kábaság, bódulat, érzéki élvezet. Valami, ami – bizonyos szinten – a hatalmába kerít, megbabonáz, mámorba ejt! Akár nő vagy férfi, alkohol, szórakozás, vagy éppen tudatmódosító szerek (Péld 5:19-20). De elaltat a vallásosság, cselekvés nélküli hit, engedetlenség, képmutatás, filmek, zene, virtuális világ is…

Megváltónk nemcsak figyelmeztet az éberségre, hanem példa, ahogyan ő élt: „nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott. De kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy hallgassa őt a templomban” (Lk 21:37-38).

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.