2018. április 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Élő reménység

Igehely: 1Pt 1:3–7; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Élő reménységünk van arra, hogy minden elképzelést felülmúló világnak leszünk a részesei az utolsó napon. Az Úr Jézus, aki meghalt és feltámadt, elment, hogy a mennyben készítsen otthont nekünk. Ez az otthon nem fog elmúlni, nincsen benne semmilyen hiba, és olyan szép, mint egy csokor virág – azzal a különbséggel, hogy nem hervad el, szépsége nem halványul meg: örökké tart.

Élő reménységünk van arról is, hogy nem fogjuk elszalasztani ezt a csodálatos új világot. Isten hatalma őriz minket egészen addig, amíg ez a világ nyilvánvaló lesz, és odaköltözhetünk. Ha magunkra tekintünk, elszomorodunk, mert különféle kísértések akarnak gáncsolni, hogy reménységünket elveszítsük. De még ezek is azért vannak, hogy Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünk dicséretesnek, dicsőségesnek és tisztességesnek bizonyuljon azon a napon – hogy üdvösséget nyerjünk, és reménységünk beteljesedjen.

Hadd töltsön el Isten iránti magasztalás az Ő irgalmáért, és adj ennek hangot ma, amikor imádkozol. Vizsgáld meg, hogy mi a hangsúlyosabb életedben: a kísértés okozta szomorúság vagy az élő reménységből fakadó öröm?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Ami számít

Igehely: Gal 6:14–18

Az élet szinte minden területén az a siker kulcsa, hogy megragadjuk a lényegeset, és minden mást alárendeljünk ennek. A technika vívmányai akkor átütőek, ha roppant hatékonyak. A tudományos, egészségügyi, üzleti stb. világban azok a sikeresek, akik pontosan azonosítják azt, amiben a legjobbnak kell lenniük. Mennyivel inkább igaz ez a lelki életben!

A keresztyénség lényege Krisztus kereszthalála és feltámadása. A legszebb énekeink ezt éneklik meg, – de a történelmi eseménynél többet mondanak el lényegre törő tömörséggel: a változást, amit az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása eredményez a hívő életében.

Az Úr Jézus követése azt jelenti, hogy mi is vele együtt felvesszük a keresztet. Ennek a kereszthordozásnak maradandó nyomai vannak, ami arról szól, hogy nyilvánvaló a világnak való meghalásunk és új életben járásunk.

Isten ítélőszéke előtt egy dolog fog számítani: aki új teremtés, azt Isten békessége és irgalmassága fogadja, és Isten népéhez sorolják majd.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.