2017. május 8., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ötezer ember megvendégelése

– János 6:1-15 Kulcsige: János 6:11

Isten Fia együttérzésből, szeretetből adott kenyeret a hozzá sereglő sokaságnak. Ő tudta, hogy mi következik: kérdés a tanítványokhoz, és egy gyermek uzsonnájának a felajánlása. Az Úr Jézus hálaadása a kenyérért nem a csoda miatt lett elmondva, hanem Isten Fiának a gondolatait szólaltatta meg az Atya felé, aki jótevő igazak és hamisak iránt is.
Az együttérzés, gondoskodás és hálaadás után máris lehetett kihordani az ételt. A tanítványok felszolgáltak több mint ötezer embernek. A csoda ekkor történt. Mindenki vett magának és megelégedett kenyérrel és sült hallal.
Egy kis uzsonna, Krisztus jelenléte, a tanítványok szorgalma, ötezer megelégedett ember és tizenkét kosár maradék. Ilyen az Isten Fiának törődése és gondoskodása. Ilyen jó gazda és emberbarát ő.
Miért látta jónak az Úr, hogy a gyógyítás mellett kenyeret is adjon?
Milyen helyes és milyen téves következtetést vont le a sokaság a történtekből?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Az anya tiszteletet érdemel

– 3Móz 20:1-9

A gyermek élete törékeny, ezért védelemre van szüksége. Olyan védelemre, amit főképpen az édesanya tud megadni számára. Nagyon sok múlik azon, hogy egy édesanya mennyire biztosít fizikális védelmet kicsinyeinek, de az még inkább meghatározó, hogy milyen lelki töltettel bír, milyen szellemi örökséget biztosít gyermeke számára. Abban az időben a Molok gyermekáldozatot követelt, de az istenfélő édesanyák nem engedelmeskedtek, és nem voltak hajlandók gyermekeiket feláldozni.
Ma is, amikor a világ „gyermekáldozatot kíván”, sok múlik az édesanyákon. Tisztelet jár az olyan édesanyának, aki megtartja az Úr rendeléseit, és gyermekeit óvja a világ démoni erőitől.
Édesanyák, óvjátok gyermekeiteket, mert sok veszély fenyegeti őket! Gyermekek, tiszteljétek szüleiteket, mert sok nehéz szellemi harcot vívnak, hogy ti az élő Isten gyermekei legyetek!

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.