– 5Móz 6:1-25
A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap. Általában ugyanakkor érkezünk vissza otthonainkba, az esti tevékenységeink is megszokottak. De a rutinfeladatok mellett a keresztyén családoknak van Istentől meghatározott elhanyagolhatatlan feladata is, ami a mennyei Atyánk iránti szeretetünk megnyilvánulása.
A 6. versben Isten azt kéri tőlünk, hogy maradjanak szívünkben parancsolatának igéi. Életünk minden helyszínén keresztyén családi feladatunk: „Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.”
Ismerjük el, hogy gyakran elhanyagoljuk ezt az Istentől kapott feladatot! Hány helyszínen töltöd ma idődet? Mindenütt Istenre fog mutatni életed és beszéded? Indulj ezzel a céllal, kérve Isten segítségét!
Nagy István
Szentlélekkel teljes emberek: Káleb
– 4Móz 14:20-24
A Szentlélekkel teljes emberek sorából ma Káleb személye áll előttünk. Káleb neve tizenegyszer fordul elő a Mózes 4. és 5. könyvében, illetve a Józsué könyvében. Először akkor találkozunk vele, amikor kiküldik az embereket Kánaán kikémlelésére. A tizenkét kém egyikeként, Józsuéval együtt arról biztosítja Izráel népét, hogy az Úr nekik adja a földet, melyet megígért. Mindenféle negatív előjel, és a tíz kém ellenvéleménye ellenére, Káleb felvállalta, hogy a többséggel szembemegy. Képviselte azt, amit neki képviselnie kellett, és sziklaszilárdan állt Isten ígéretein.
Mai igénk elárulja Káleb hitének és bizonyosságának a titkát: más lélek volt benne, mint a többi tíz kémben. Mivel Isten Lelke töltötte be, és késztette engedelmességre, hogy teljesen alárendelje magát Isten vezetésének, megkapta Hebron földjét, ahol már járt a kémkedés során (lásd: Józs 14:6-14; 15:13-19).
Legyünk mi is Lélekkel teljes, engedelmes szolgái az Úrnak, akik nem hátrálunk meg. Azt mondja Isten igéje a Zsidókhoz írt levélben: mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
Horváth Ferenc
