2017. május 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A húsz árpakenyér csodája

– 2Kir 4:42-44 Kulcsige 2Kir 4:43

A sok Istentől elfordult, bálványimádó ember között már alig voltak az Urat félők. Ezek keresték egymással a közösséget: összegyűltek ott, ahol a próféta volt. Egész iskola volt Elizeus körül. Egy férfi Baal-Sálisából nem a templomba vitte fel az első zsengét, hanem a szükséget tudva, elvitte azt Isten emberének. Megértette, hogy ahol Isten igéje van, ott van az Úr is. Lehet, arra gondolt, húsz kenyér elég lesz, vagy nem tudott többet készíteni. Ez volt Isten gondviselése arra a napra a prófétatanítványok számára. Elég kellett legyen. Legalábbis erre nézve kapott hitet az Isten embere. Ezt ígérte az Úr: esznek, és még marad is. – mondta Elizeus a szolgájának.
Az árpakenyerek bejárták rendeltetésük útvonalát: a prófétától a szolgáig, a szolgától pedig a néphez. Ettek, jóllaktak, és még maradt is belőle, pontosan úgy, ahogyan megígérte az Úr. Mert „az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.” (Zsolt 34:11)
Mit gondolunk, ismerte az Úr Jézus Krisztus ezeket az igéket?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Egy esedező édesanya

– 1Kir 17:8-24

Miután Isten Illést szolgálatba elhívja, sok kihívással kell szembenéznie az idegen istenek elleni harc miatt. Egy nehéz időben elküldi Sareptába, és rábízza egy özvegyasszonyra, akinek volt egy fia. Illés kérésére az özvegyasszony utolsó falatját megosztja a prófétával. Nem sok idő után súlyosan megbetegszik a fia, annyira, hogy már nem is lélegzik. A fiú betegsége az édesanyát nagyon megrendíti, mivel férjét is elveszítette már. Fia betegsége kapcsán sok minden feltör az édesanyából, amikre Illéstől vár választ. Úgy tűnik egy pillanatra, mintha valami a múltból idéződne fel. Úgy véli, gyermeke betegsége valamilyen régi bűnének a következménye. Az édesanya egyetlen vágya, hogy fia életben maradjon. Ennek érdekében Illést keresi fel, és esedezve akarja fia gyógyulását.
Gyermekeink kerülhetnek különböző helyzetekbe, amikor szülői segítségre van szükségük. Mit teszel, amikor gyermeked szükségben van? Kihez viszed, kitől reméled a megoldást? Illés Isten embere volt, és Istentől kérte, hogy térjen vissza a lélek a gyermekbe. Legyenek istenfélő társaid a gondok hordozásában!

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.