2017. július 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Hiányzik a gyökér

Kulcsige: Mk 4:17 „De nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.”

Sokat hallott példázatot olvastunk ma reggel, és valószínűleg már több tanítást is hallottunk róla, mégis jó lesz, ha megelevenednek előttünk ezek az igazságok. A Magvető, a mag és a talaj hármas munkájáról beszél, amelynek célja a termés. Míg az első két tényező tökéletes és nem változik, addig a talajról ez nem mondható el. Heti témánkkal összhangban, ma a második, a sziklás talajjal foglalkozunk, ami már egészen közel van az ideális állapothoz. Hiszen az igét meghallják, sőt azonnal örömmel fogadják, azonban ezt a fokozatosságot megtöri a „de”. Az esetleges nyomorúságok, vagy üldöztetések, vagy éppen csak kiközösítés, lesajnálás miatt nem gyökerezik meg bennük a mag, és így ugyanarra a sorsra jut, mint a többi nem termő talajban. Jézus ma is az elkötelezett követőivel tud együttműködni. Addig, amíg mások véleménye többet jelent nekünk, azt jelenti, hogy az „én” még nem halt meg egészen és így az igemag sem tud meggyökerezni. Nagyon jók a különleges alkalmak, találkozók, táborozások, amikor megtapasztaljuk az Úr közelségét, de imádkozzunk azért, hogy az ige gyökerezzen meg és harminc, hatvan, százszoros termést hozzon.

Mikor engedted utoljára, hogy az ige változást hozzon életedben?

Sipos Dénes

DÉLUTÁN | 

Ítélet Edom felett

Ézs 34:1-17

Edom, Ammon és Moáb, Izráellel rokonságban lévő népek voltak. Az edomiták Ézsau leszármazottai. A bibliai korban Edom a bölcsesség hazájának számított (Jer 49:7). A Jób könyvében említett Uc földje valószínűleg itt keresendő. A bölcsesség, a tudás az ókorban sem ismert országhatárokat. Fogékonyság kellett a megértéséhez, hajlandóság megbecsüléséhez, gondosság a megőrzéséhez (Péld 25:1).

De lehetetlen bölcsességről beszélni ott, ahol testvértelenség, sőt a mások baja fölötti kárörömről van szó. Ez a megváltatlan ember zsigeri indulata, és a megváltottak sírig tartó harca saját óemberükkel szemben. Igaz, nem az edomiták okozták Izráel pusztulását, ők csak rosszindulatú szemlélői voltak. Pedig szánakozni lehetett volna a baj, a nyomorúság és a pusztulás fölött még akkor is, ha az tényleg Isten ítélete volt Izráelen. Megváltónk szánakozott az őt elvető Jeruzsálem fölött is. Nem kellünk mi ahhoz, hogy az emberek bűnben éljenek, végül elkárhozzanak. Ahhoz kellünk, hogy segítsünk kiszabadulni abból.

A szánalom és mentő szeretet fáradtságosabb ugyan, de egyszersmind eredményesebb, és egészen biztos, hogy krisztusibb. Az ítélet viszont elkerülhetetlen nemcsak Edómnak, hanem a bűnben élőknek, akár képzettek, akár nem. Az emberi tudás nagyszerű dolgokat hozott létre, de ezek nem segítenek az emberen emberség dolgában, főleg a válságok idején. Nem garantálják a tiszta erkölcsöt, a társadalmi igazságosságot, az egészséges családi életet. Az Úr Jézus tanítása adja meg mindezek alapját. Nem az ítélkezés a dolgunk, hanem őt bemutatni a jól képzetteknek és a képzetleneknek egyaránt.

Hegyi András

 Napi áhítat

Igehely: Jak 2:1–10 Kulcsige: Jak 2:8 „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!», helyesen cselekedtek.”

Jakab a felebarát szeretetének a törvényét királyi törvénynek nevezi. Ez a megnevezés a Szentírásban csak itt fordul elő, és talán arra utal, amikor egy írástudó megkérdezte Jézustól, akit Úrrá és Krisztussá tett Isten, hogy melyik a nagy parancsolat. Akkor mondja el Jézus, hogy egy nagy parancsolat van, éspedig: „Szeresd az Urat, a te Istenedet!” Ez azonban elválaszthatatlanul magával hoz egy másodikat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az első és nagy parancsolat ezzel a másodikkal kiegészülve foglalja össze azt, amit tartalmaz a törvény és a próféták.